Nemcsak a vászon felületén alkot, szeret a kiállítóterekben a kiválasztás és elrendezés játékával újrateremteni. Ősztől három kiállítását követtem végig, így kiállításszervező koncepciói is nagyon tanulságosak voltak számomra. A tér adottságaira ráhangolódva olyan ciklusokban gondolkodott, amelyekben a képek hálója a színház mágikus teréhez hasonló átlényegülést igényelt. A sepsiszentgyörgyi Árkosi Kulturális Központ szalonkörnyezetében a rajzok finom vonalainak intimitását tárta fel. A csíkszeredai Megyeháza Galéria zegzugos és törésekkel szabdalt terében ciklusok építésébe kezdett. Bevezetett a monumentális hatást kiváltó festmények mögött rejtőzködő művészeti játékok sokszínűségébe. A kézdivásárhelyi kiállítást inspirálta a kiállítótér szabadsága, nagysága és ódonsága is. Itt képei levegőhöz jutnak, és nagy lélegzetet vesznek.

Miklóssy Mária: Előpataki kanyar

Jelenlegi kiállításán az Incze László Céhtörténeti Múzeumban a beavatás fokozatosan kitárulkozó elve érvényesül. Az előtér átmeneti közegében a műteremre reflektáló képek fogadják a nézőt. A fotó és festmény ötvözetére épülő konstrukciók vörösben izzó képmezőkben a művészi létezés reflexióira irányítják a figyelmet. Utalásrendszerük a sepsiszentgyörgyi műterem motívumaiból erőteljes kultúrszomjról és a hétköznapi élet fölé emelkedő művészi létezésről is szól. A tükör a Plugor Sándor műteremfalát is idézi, és így a párbeszédre késztetés metaforája. A bevezető folyosó képsora e létforma elemzésébe vezet be. E mélyre hatoló szándékra biccent rá az önportré szembesítő tekintete.

A kiállítótérbe lépve, a közeli fal az életmű egy zárt ciklusát tárja fel. Plugor Sándor családi levéltárából a háborúból érkező levelezőlapok, hozománylevél, fotómontázsok és újságcikk vezet végig a székelyföldi tradicionális világkép felszámolására, veszendő életünk és kötődéseink sérülésére utalva. Az édesapa, Plugor József 1918-ból küldött levelezőlapjainak újraalkotása a nyomdai technikával és festői megoldásokkal, a papír és ragasztások textúrájának rétegeiből egy világkép életre hívását sugallja. Az írás esendőségével szemben a foltok és árnyalatok időtlensége dereng fel. Az alkotások a néző  interaktív kapcsolatában válnak képpé. Az évszám hangsúlyos jelenléte veszteségeinkre figyelmeztet, amelyet egy család kontextusában és egy világkép felszámolásában mindannyian hordozunk. Jónás Tamás verssora morajlik bennem a képek nézése közben: „Létezik ház, és van meleg, ami már sohasem ereszt be.” Erre rímel korunk nyomtatott szövegében Plugor Sándor felhívása: „családi örökségem nem eladó”. A felsejlő szórólapok mögött egyén és közösség kapcsolatrendszerének drámai feszültsége fedezhető fel. A látszólagos tárgyi világ életre kel, és az ember lenyomatairól beszél. Személyes vallomások rejtőzködő szépsége villódzik ebben a sorozatban.

A táj körvonalainak ritmusa és színfoltok szabad áramlása visz tovább Miklóssy Mária tiszta festészete felé. Tájképei nem helyszíni közvetítések, hanem a műteremben a tájélményt újraértelmező konstruktív forma- és színtanulmányok. A foltnak szép rajzolatot ad, és az egy síkban tartott képnek a mélységét színek harmóniájával teremti meg. Kozmikus képek ritmikus ismétlődése egy teljesség utáni vágyról is mesél. Figuratív elemei szövetségeseket keresnek. Így a Szőlőevő lányok grafikus törésvonalai vagy a Ketten című kép fáinak erős festőisége szent szövetségek fájdalmasan szép tanúvallomásai. A művészi létezés felemelkedést jelent. Ennek játékszabálya a folyamatos interpretáció. Velázquez Infánsnője motiváló erő a nőiség magánmitológiájának megfogalmazásában. Az Angyal egy megtalált egyensúly felmutatása, a Pillangó az alkotó szabadság könnyedsége. Kontúrokkal határt szab a véletlenszerűnek. Vonalai sötét tónusával drámai feszültséget teremt.

Miklóssy Mária: Pillangó

Miklóssy Mária kézdivásárhelyi kiállítása egy végiggondolt beavatási szertartás rituális terét kelti életre. A képeken felismerhető intellektuális játékszabályok a művész szerepköreit járják körül. A megőrzés értékteremtő szándékával alkot. Folyamatos állásfoglalásra késztet, és vallja, „magatartásában legyen szép a kép”.

DEÁK FERENC LORÁND