Apróka eszponka című kötetét mutatta be Máthé Kriszta csütörtök délután a sepsiszentgyörgyi Köntés Galériában. A szerző családjával tizenegy évet élt Csángóföldön, ez idő alatt magyar nyelvet tanított a Bákó megyei Frumószán, és az ottani életre villantó rövid, tárcaszerű írásait ebben az időszakban rögzítette.
A sepsiszentgyörgyi származású Máthé Krisztával Kiss Bence beszélgetett, ő „szösszenetekként” határozta meg írásait, amelyek a Facebookon is követhetőek, kötete pedig Péntek János nyelvészprofesszor bátorítására jelent meg.
Máthé Kriszta egyetemi tanulmányai után pár évig a megyeszékhely környékén tanított, majd 2006-ban úgy döntött, férjével, Neagu Adriánnal Moldvába költöznek. Egy hét alatt határoztak erről, mesélte Máthé Kriszta, azt hallották ugyanis, hogy nagyon jó ott tanítani. Vitték a két macskát és a komondort, és a tanévnyitón már Frumószán voltak, ő maga 26 évesen a magyar házas, iskolán kívüli oktatásban látott lehetőséget, a többit meg nem gondolta át.
Hegyeli Attila álma volt, hogy sokan ott taníthassanak, emlékeztetett, ám új helyzetét nehezen szokta meg – az is előfordult, hogy „amikor elfogyott a Hold”, vagyis a sötétben, reggel iskolába menet összeütközött egy tehénnel –, ám a családlátogatások során, látva, hogyan élnek, lépésről lépésre sikerült megbarátkoznia környezetével. A férfiak „Magyarnénak” szólították, míg a gyermekek tanár néniként emlegették. Az egésznek az volt a „mozgatórugója”, hogy adott egy közösség, ahol a nagyszülők, dédszülők még „elképesztően szép, archaikus” magyar nyelvet beszélnek, a harmincas-ötvenes generáció viszont már megélte azt, hogy a magyar nyelv miatt bántották őket, míg a gyermekek újra beszélnek magyarul, „mert jöttünk, és azt mondtuk nekik, vállalják fel, hogy szeretik a magyar nyelvet” – mondotta.
Százhat gyermekből hat magyar iskolát végzett, de közülük nagyon sokan tudnak magyar nyelven önéletrajzot írni, „azt akartam elérni, hogy emlékezzenek majd arra, milyen óráink voltak, ne féljenek magyarul megszólalni” – hangsúlyozta Máthé Kriszta.
Lendületüket a 2012-ben a Moldvai Csángó Magyar Szövetség és a Romániai Magyar Pedagógusszövetség között kirobbant konfliktus nagyon megtörte (emiatt negyvenkét napig nem volt áram otthonukban, a Tazlóról kényszerültek vizet hozni), de talpra álltak és 2017-ig folytatták, s amikor Luca lányuk iskoláskorú lett, úgy döntöttek, visszaköltöznek Székelyföldre. 2017-től Kézdiszárazpatakon élnek, nyaranta, vakációkban visszajárnak a frumószai Magyar Házba magyar nyelvet oktatni. Mint mondta, írásait a kolozsvári Szabadság napilap kérésére is fogalmazta, azért, hogy könyv szülessen belőlük.
