Kónya Ádám a falu nagyjairól szól
A falu neves szülöttei előtt való tisztelgés az, ami megkülönbözteti a dálnoki napokat más hasonló rendezvényektől, és ezzel az igényes szellemi műsorszámmal kezdődött a közigazgatásilag négy éve önállósult település negyedik ünnepe.
Tavaly Veress Dániel dráma- és esszéíró emlékére avattak emlékszobát, idén ugyanannak a Veress családnak több kiemelkedő tagjáról tartott rövid, de igen érdekes előadást Kónya Ádám nyugalmazott múzeumigazgató, kiemelve a família minden jeles személyiségére jellemző, mindig színvonalat teremtő, makacs elszántságot és önzetlen odaadást.
Példaképért tehát nem kell messzire menni Dózsa György szülőfalujából, és az utókor nem is közömbös: a tűző nap elől a téren felállított sátrak árnyékába menekülve mintegy százan hallgatták végig a közösségi múlt eme szeletének bemutatását, Márton László polgármester és a két magyarországi testvérfalu, Cserszegtomaj és Noszvaj vezetőinek megnyitó-, illetve üdvözlőbeszéde után. (A Veszprém és Heves megyei községek egyébként igen jól kiaknázott idegenforgalommal rendelkeznek, innen is van, mit tanulni...) Aztán kezdődött a mulatság: a gidófalvi fúvósok hangulatteremtője után előbb a kicsik, majd fokozatosan a nagyobbak-idősebbek vették át a színpadot és nézőteret, népi és kortárs produkciókkal szolgálva a felszabadult jókedvet. Vasárnap előbb ismét a léleké, a templomi hálaadásé volt az első szó, utána a nemes küzdésre nevelő sportnak szenteltek pár órát, délután ismét a szórakoztató műfajok kerültek előtérbe, és a zárórendezvénynek is megadták a módját: a tűzijáték már nem csak a városiak kiváltsága, a falusi gyermekek osztatlan örömére és a kutyák roppant megrökönyödésére.
