Mózes László
Bálványos árnyékában tizenkilencedik alkalommal engedték le tehát a lobogót, és kezdhetik a huszadik, vélhetően jubileumi felhozatallal jelentkező, jövő évi rendezvény szervezését.
A tusványosi folyamat lényege nem csak a meghatározó politikai, társadalmi, környezetvédelmi kérdések felvetésében rejlik, nem ezért fokozottan figyelemre méltó e nagykorúvá vált szeánsz, s még csak azért sem, mert egyfajta — kissé egyoldalú — magyar—román párbeszéd színhelye, magyar nemzetpolitkai műhely, hanem mert esélyt teremt a világban tájékozódni kívánó fiataloknak arra, hogy találkozzanak számukra érdekes gondolatokkal, alkotókkal, akár politikusokkal is.
Kultúrával, irodalommal, gazdasággal. (Árnyékoló fekete folt az idei rendezvény eseménykrónikájában, hogy szervezési malőrök miatt — átfedés, helyszínváltozás —, érdeklődés hiányában sajnálatos módon elmaradt a tízéves Székelyföld folyóirat szerzőinek felolvasóestje, noha arra igen szellemes, ,,fenyővízben" fürdőző, a Székelyföld ,,pólócsapatát" felvillantó plakát is invitált.) De — mások mellett — bemutatkoztak háromszéki akcióművészek, lehetett karriertanácsot kérni — fiatalságra, s az ezzel járó bűbájos bolondságra vall, hogy ezt a lehetőséget alig használták ki —, igényesek pedig vérprofi borászok pincéibe pillanthattak be, s kóstolhattak a múzsákkal rokonságban álló nedűikből. Mások rendkívüli vállalatvezetőkre figyelhettek: a sikertörténet úgy kell e térségben, ,,mint égnek a kék". És e felsorolásnak valahol csak Sepsibükszád tájékán lenne vége, annyi apró filmkocka tevődött egymásra ebben a lélekhez és elméhez egyaránt simuló, az együttlét elemi élményét kínáló táborban...
Tusványos a fiatalság üde színfoltja, a gondtalanság öröme. Lehet hozzá felelősségteljesebben, komolyabban is viszonyulni, de nem kötelező. Szépsége a kihasználható lehetőségek sokaságában rejlik. Legfeljebb annyit érdemes tudni: ez sem volt mindig így...
