A fertőző betegségekre szakosodott Daniel O’Brien szerint a Mycobacterium ulcerans által okozott betegség ijesztően gyakorivá vált, és egyre súlyosabb eseteket produkál, s egyelőre nem tudni, hogy a trópusi területekre jellemző betegség hogyan terjedt el ennyi­re a mérsékelt éghajlatú Victoria államban. „Senki sem érti, hogy mi történik, és mi áll a járvány hátterében. Vannak elképzeléseink, de nincs határozott javaslatunk. Kész rejtély” – mondta O’Brien a BBC Newsnak. A szakértő szerint az elméletek kiterjednek az eső, a termőföld típusa és a vadállatok szerepére is. A hatóságok tavaly például a helyi oposszumok ürülékében bukkantak rá a baktérium nyomaira.
Victoria állam egészségügyi hatóságai több mint egymillió ausztrál dollárt költöttek a betegség kutatására, és felvilágosító kampányokat is indítottak. A Buruli-fekély leginkább Nyugat-Afrika gyéren lakott vidékeire, Közép-Afrikára, Új-Guineára, Latin-Amerikára és Ázsia trópusi területeire jellemző. A fejlődő országokban a vizenyős területekkel és állóvizekkel van összefüggésben, Ausztráliában azonban a part menti régiókból jelentették az esetek nagy részét.
A Mycobacterium ulcerans által kibocsátott mérgek elpusztítják a bőrsejteket, az apró vérereket és a bőr alatti zsírt, fekélyek kialakulásához és bőrveszteséghez vezetve. A fekély idővel nagyobbá válhat, és akár maradandó torzulást is okozhat. A betegség általában a végtagokat érinti, de az arcot és a test egyéb területeit is megtámadhatja. A Buruli-fekélyt nehéz kezelni, és a felépülési idő gyakran 6–12 hónapig is eltart. Sok páciensnek helyreállító műtétre is szüksége van.
Az orvosok nem tudják, hogy miként terjed a betegség, de a környezet és a termőtalaj is a gyanúsítottak közé tartozik. Egyesek szerint szúnyogok hordozzák a baktériumot. (MTI)