Egyértelmű, hogy nem könnyű a dolguk, mert olyan kusza visszaszolgáltatási iratok kerülnek elő, hogy sok esetben nem tudnak konkrét döntést hozni, illetve döntenek, de nincsenek meggyőződve annak helyességéről. Főleg az örökösödési papírok, zsebszerződések, családon belüli adásvételek okoznak zavart. Sok esetben kiderül, hogy más is igényli ugyanazt a területet. Mindemellett vannak olyan területek, melyeket könnyedén, nagyon gyorsan meg lehetett volna oldani, de még mindig egy helyben topogunk.

— Több ízben kilátásba helyezte, hogy a késlekedőket megbünteti. Történt-e ilyesmi?

— Ez így igaz, de nem találtam olyan paragrafust, ami elfogadható lenne. A minimális bírság tízezer lej. Ha következetes akarok lenni, akkor egyaránt mindenkit meg kellene büntetnem, ahol rosszul mennek a dolgok. Sok esetben nem a polgármester, hanem a jegyző, vagy valaki más a hibás. A büntetés meg a polgármestert és a jegyzőt sújtja, s nem a bizottság tagjait, nem az erdészetet. Nem tartom helyesnek a tízezer lejes bírság kiszabását. Hiba, hogy ilyen hihetetlenül magas összeget lehet csak kiszabni. Sokkal hatékonyabb lenne, ha ezer lejtől felfelé lehetne kiszabni bírságot, mert azt megértené a polgármester is, a jegyző is. Olyan büntetés lenne, amit nem kísérne lelkiismeret-furdalás, mert a lustaságot, a nemtörődömséget lehetne sújtani vele.

— Néhányszor megfordult itt az országos visszaszolgáltató hivatal ellenőrző testülete, s itt-ott bírságokat osztogatott...

— Azoknak nem volt hatása, még senki nem fizette ki, a jegyzőkönyvet mindenki megtámadta a bíróságon. A magas büntetéseknek ez az átka. Meg lehet szórni a megyét tízezertől százezer lejig terjedő bírságokkal, de nem tudom, milyen hatása lenne. Így sem zökkenőmentes az önkormányzatokkal való kapcsolat, de egy ilyen intézkedés után a prefektúrától való teljes eltávolodás következne be, mindamellett, hogy nagyon sok polgármester és jegyző megérdemelné.

— Tavaly a polgármesterek és jegyzők ötvenszázalékos bérkiegészítést kaptak éppen azért, hogy a visszaszolgáltatást siettessék...

— Ez nem egészen így van. Törvény szerint ötven százalékig lehetett adni, s ez attól függött, hogy kinek-kinek a saját költségvetése mennyit engedett meg. Vannak települések, ahol kevesebb jutott.

— A Năstase-kormány idején havonta gyártották a kimutatásokat arról, hogy milyen nagy arányban történt meg a visszaszolgáltatás. Mi a valós helyzet?

— Azokban a statisztikákban senki sem hitt, még a készítőjük sem. Nehéz felmérni, hogy mely helyi bizottságnál hány akta hever ilyen-olyan fiókokban. Nem szeretnék a számokkal játszani, mert nem tükrözik a valós állapotot. Konkrét példa: az országban tizennégy megye jelezte, hogy befejezte a visszaszolgáltatást. Ezek egyikében az első birtokba helyezést az erdők esetében két hónapja hajtották végre. Papíron lezárták az ügyet, de gyakorlatilag sehol sem állnak. Mi elmondhatjuk, hogy azokat, akik birtoklevelet kaptak, majdnem minden esetben birtokba is helyezték.

— Megemlítene pár kullogót?

— Nem akarok személyeskedni. Megdicsérni nem nagyon lehet senkit. Van pár kivétel, ahol jól haladtak: Árkos a peres ügyeken kívül befejezte a visszaszolgáltatást, nagyon jól áll Bereck is. Vannak más helyek is, ahol minimális erőbedobással be tudják fejezni. Azért nem szeretem a kullogókat említeni, mert ez szubjektív, olykor-olykor a múlt hozadéka akadályozza a munkát. Például a korábbi polgármester olyannyira összegabalyította a szálakat, hogy éveken át csak azt tisztázták, hogy a terület miért nem felel meg a papírnak.

— Hogy áll a Mikes-vagyon visszaszolgáltatása?

— Az elég összetett ügy, mert a helyi földosztó bizottságokat a második kör után megtámadta az erdészeti hivatal, nem is akárhogy, hanem a feljelentés nyomán büntetőjogi eljárást indítottak ellenük. Ezáltal megfélemlítették a bizottsági tagokat. Ennek hamar híre ment, azóta óvatosan tapogatóznak a testületek, pontosabban kerülték a témát. Termé­szetesen, a Mikes-örökösök is észrevették a megtorpanást, s beadvánnyal fordultak hozzám, hogy a megyei bizottság kérje be a helyiektől az iratokat, s próbáljunk dönteni. El is indult a folyamat, kezdtük elemezni a dokumentációkat. Aztán következtek a választások, alprefektuscsere történt, tehát szünet állt be a folyamatban, de folytatni fogjuk. Optimista vagyok, hogy a közeljövőben valamilyen döntést hozunk. Hogy milyen lesz, nem tudom. Tény, hogy lesz egy kiindulópont. Meggyőződésem, hogy bármilyen döntést hozunk, azt megtámadják. Amennyiben a Mikesek javára döntünk, az erdészet támadja meg, és fordítva. Ennek a kimenetele tiszta: bírósági ügy lesz belőle.

— Mi a helyzet a szomszédos megyékbe szakadt erdeinkkel?

— Vrancea megyében 13 000 hektár erdőt igényelünk vissza. Legnagyobb a Mikeseké, aztán az ozsdolaiaké, de az összes szomszédos községnek ott is lenne jussa. Vranceával a politikai konjunktúrának tudható döntésekkel van gond, mert a háromszékiek elveszítették a pereket, annak dacára, hogy oda szól telekkönyvük. Némely per pillanatnyilag Stasbourgban van, az európai bíróságon. Ott is lesz egy döntés. Reméljük, kedvező. Ellenben a nagy erdőrészekre Ştefan cel Mare hadának örökösei rátették kezüket. A többi megyével szemben sokkal jobban tudtuk érvényesíteni jogainkat. Voltak perek, de nem politikai jellegűek. Bereck Bákó megyével elég könnyen tisztázta dolgait. Egyeztettem prefektusi szinten, s mondhatom, kedvezően viszonyultak hozzá. Brassóval perek vannak, váltakozó szerencsével. Prázsmár még a 18-as törvény alapján elvett Kököstől egy jó darab földet. Birtoklevelet is adott rá. Ez visszás, mert a más adminisztratív területére nem bocsáthatott volna ki birtoklevelet. Ezek a területek bekerültek a forgalomba, s elég bonyolult lenne visszafordítani a helyzetet. Továbbá vesztettünk Bodzavám javára, de nyertünk Apáca és Ürmös ellenében. Hargita megyével egyetlen kirívó esetünk van. A tusnádi és csíkszentkirályi közbirtokosságnak vannak erdei, amelyeket az olasztelekiek is igényeltek. Az őrület az, hogy a bíróság helyrajzi számok szerint ítélte oda a területet, s így nem lehet azonosítani azokat, pedig mindenki tudja, mely részről van szó, s a bardoci helyi bizottság is támogatja az ügyet, de az erdészet nem hajlandó aláírni a papírt.

— Újabban a zágoni erdők visszaszolgáltatása körül folyik a cirkusz. Az erdészeti hivatal szerint a megyei bizottság nem akarja a helyszínt kijelölni, pedig az erdészet átadná a területet...

— Ez egyáltalán nem így van! A megyei bizottság jóváhagyja vagy visszautasítja a helyi bizottságok által hozott határozatokat. A mezőgazdasági területeket a kataszteri hivatal, az erdőket az erdészeti hivatal azonosítja. Ha az erdőket nem azonosítják, nincs amit a bizottságnak jóváhagynia. Gyakorlatilag a testületnek szüksége van az erdészet segítségére, pontosan azért vesznek részt képviselői a bizottságban. A megyei bizottság elméleti szakemberekből áll, a gyakorlati rész az erdészeté. Neki kell kijelölnie, hol van az a bizonyos terület. De a Romsilva nem akarja megoldani Zágon esetét. Magyarán, átdobták a döglött macskát a megyei bizottság kertjébe.

— Zágon községnek 3400 hektár erdőhöz való jogosultságáról végleges bírósági döntése van...

— A bíróság sem tudja, hol van a terület. Ugyanígy jogosult Szokolay Vlad, Ana Ghica, Varga József és mások, mind végleges és visszavonhatatlan bírósági döntéssel. A hajdani Zágon községnek hatalmas területe volt, de a közigazgatási átszervezéssel rengeteget elvesztett. Most jóval nagyobb az igény, mint amennyi erdő egyáltalán rendelkezésre áll. Ezért bonyolult a zágoni erdők kérdése. S ez az erdészet passzivitásának tudható be. Úgy állunk, hogy járni jár, de nem jut...