Demeter J. Ildikó
A megrövidített egészségügyi alkalmazottak elhúzódó tiltakozása, az államelnök és a kormányfő között kitört konfliktus zajában kissé elsikkadt, hogy Tudorel Toader igazságügyi miniszter folytatja harcát Laura Codruţa Kövesi leváltásáért, az utca nyomására menesztett elődje, Florin Iordache pedig ugyanakkor a parlamenti különbizottság elnökeként viszi tovább azokat a törvénytervezeteket, amelyeknek egyedüli célja a törvénysértők, a bűnözők életének és büntetésének megkönnyítése.
A nyomás egyre nagyobb, már az alkotmánybíróság tagjai is érzik, akik ugyan többségükben a kormánykoalíció emberei, mégsem találják a módját a korrupcióellenes főügyész eltávolításának – a meglévő jogi keretben és nemzetközi figyelemben ugyanis nem lehet éppen parancsra kiszolgálni a hatalmon levőket. A feszültség mindjárt másfél éve tart, és már csak egy év van hátra Kövesi mandátumának lejártáig, de ezt sem bírják kivárni: miután az államfő hatáskörét sikerült kissé megnyirbálni, a korrupcióellenes ügyészség maradt az utolsó leigázni való terület.
Az igazságszolgáltatás puhulására utaló jelek már vannak: a 300 millió eurós kárt okozó Viorel Hrebenciuc és társai elképesztően enyhe büntetést kaptak, Pontát felmentették, Vâlcovot elengedték külföldre, a politikailag már alárendelt Igazságügyi Felügyelet pedig minden folyamatban levő nagykorrupciós pert ellenőrizni kíván. Ez nem is lenne baj, hiszen a korrupcióellenes ügyészség is tévedhet, és hitelét nem csupán a megrendelésre összefércelt ügyek, hanem a titkosszolgálatokkal kötött együttműködés is alaposan megtépázta – de a polgárok millióit nem az bántja, hogy néhány száz gyanús politikusból hányat hurcolnak meg ártatlanul, hiszen ő maga is áldozata a hazai felelőtlen rablógazdálkodásnak.
Épp ezért sokkal jobban szeretné tudni, hogy mikor lesznek végre átlátható és kiszámítható gazdasági viszonyaink, tengelytörés nélkül járható útjaink, betegekre figyelő egészségügyünk, gyermekbarát oktatásunk, szemét- és medvementes lakókörnyezetünk, élhető országunk. Innen nézve sokkal sürgősebbnek tűnik az oktatási, a szállításügyi, az egészségügyi, az idegenforgalmi, a környezetvédelmi és a pénzügyminiszter leváltása, illetve a mögöttük álló tanácsadóké, például Darius Vâlcové, aki akkor is bűnös, ha mindhárom korrupciós perében felmentik: mert ő agyalta ki a mindent felforgató adó- és pénzügyi „reformot”, aminek milliók isszák a levét. Ezért ki fogja elszámoltatni? Gyakorlatilag a politikai alapon, szakértelem és felelősségérzés nélkül kinevezett tisztségviselők zömét ki kellene seperni az államigazgatásból, élükön a „húsz-húsz” vagy újabban „húsz-negyven” kormányfővel. Az államfő csak a közvéleménynek adott hangot, amikor kijelentette, hogy ez a társaság egész egyszerűen alkalmatlan a kormányzásra. Sajnos még ennek belátására is képtelenek...
