Elődeink belecsöpögtették tudatunkba, hogy a kultúrát nem lehet „csak úgy” örökölni, s ha minden nemzedék újra és újra meg nem szerzi magának, az elődök kultúrája elpárolog – fogalmazott köszöntőjében Kondor Ágota iskolaigazgató. Rendkívüli alkalomnak nevezte a jeles évfordulót, megjegyezvén, a Mikóé az egyetlen olyan amatőr népi együttes Erdélyben, amely ilyen hosszú idő óta fennáll, az ötven év alatt pedig közel 1500 diák csatlakozott hozzá, több száz előadást mutatva be iskolai fellépéseken, falvakon, különböző fesztiválokon, külföldi helyszíneken egyaránt.

Hangsúlyozta, megszerezni, megtartani színvonalasan csak szívből jövően lehet a népi kultúrát, hiszen ez olyan „lelki táplálék, amely semmi mással nem pótolható”, ezt kell gyermekként megtanulni, felnőttként pedig megtanítani.

S hogy mindez valóban sikerült az alapokat lefektető pedagógusoknak, a kezdeményezésüket mindenkor pártoló kollégáknak, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy egykori növendékeik – köztük alapító tagok túl hatvanadik életévükön – szombat este ugyanolyan lelkesedéssel, energiával és pontosan járták a táncokat, mint évtizedekkel korábban. Hangulatos, közvetlen bemutatójuk az egykor betanultakból, díjazott előadásaikból nyújtott ízelítőt, a zsúfolásig telt terem hallgatósága is gyakran bekapcsolódott az éneklésbe, így kerekedett már-már családias ünneppé, mikós generációk találkozójává a gálaműsor. A régi és jelenlegi táncosok produkciójának sikeréhez az énekkar és a zenekar is hozzájárult, de mozgalmas fellépésükkel az est hangulatát fokozták a litéri vendégek is, akikkel immár negyedszázada ápol gyümölcsöző kapcsolatot a Székely Mikó Kollégium.

Mindig kerültek új gyermekek, és volt segítségünk is, ám magunk is igyekeztünk, hogy ne szakadjon meg az együttes tevékenysége – mondta el lapunknak Péter Albert nyugalmazott tanár, aki úgy véli, azért tud ma is vonzó lenni ez a közösség, mert a jelenlegi tagok közül nagyon sokan a szüleik példáját követve csatlakoznak a csoporthoz.

Ő maga már óvodásként is táncolt, szülőfalujában, a Székelyudvarhely melletti Bögözben akkoriban még „jól élt a néptánc és a népdal”. Összetartó és jó társaság volt, amelyet nagyon szeretett – így emlékszik vissza a népi együttesre egyik alapító tagja, Domokos Ibolya, aki a szombat esti gálát megelőzően azt is felidézte érdeklődésünkre: számtalan faluban felléptek, emellett kiszállásokra is jártak, mindig nagyon jól fogadták őket, főként A halálra táncoltatott leány balladáját feldolgozó táncjátékot.

Tőkés Zsolt, aki öt éve művészeti vezetője és koreográfusa a Mikó népi együttesének, azt tapasztalja, egyre több gyermeket érdekel a néptánc.

Ennek több oka van, egyik a nemzettudat erősítése a gyermekek lelkében, ugyanakkor a néptánc olyan erős közösségformáló és összetartó erővel bír, amely sehol máshol nem található meg – fejtette ki lapunknak. Elmondta azt is, jelenleg közel hatvanan táncolnak a csoportban, az utánpótlást nemrég építették be a nagy csapatba, a legfiatalabbak hatodikosok, a legidősebbek végzősök, de szívesen visszajárnak még az egyetemisták is.

Az esemény kapcsán jelent meg A Székely Mikó Kollégium Népi Együttesének krónikája című vaskos kiadvány, amely több mint 400 oldalon örökíti meg ötven év lenyomatát: személyes vallomások és visszaemlékezések, rengeteg fénykép mellett a mindenkori táncosok, szólóénekesek és zenészek, az énekkar és munkatársak, kísérők, műszakiak névsorát, krónikások és konferálók jegyzékét.

Ezt egészíti ki az együttes időrendbeli műsora, a zenekari és énekkari számok, balladafeldolgozások és jelenetek, a szereplések, díjak, televíziós felvételek nyilvántartása. A krónika feljegyzései egyébként a diákok tollából születtek: az együtteshez kapcsolódó mozzanatokat kézzel írt beszámolóik, fotók révén örökítették meg. Ez a sajátos memoár is felüthető a fél évszázad eseményeit összegző új kötetben.

(További képek fotógalériánkban.)