Gitárhang és keresztény énekek fogadták a református templomban gyülekező fiatalokat szombaton kora délután, majd a szervezők nevében Tóth Anna lelkipásztor szólt a megjelentekhez, bevezetőként reményét fejezve ki, hogy mindenki örömként éli meg ezen együttléteket, amint azt is, hogy nem csak a gyülekezetekben léteznek kis csapatok, emberek, akik keresik egymás társaságát, és igyekeznek Istennek tetsző életet élni, Jézust követni e modern világban. Amint az várható volt, az eseményindító áhítat a központi témára koncentrált. Tóth Anna Jákob fia, József (aki a mai értelemben akár menőnek is vehető) és testvéreinek Mózes első könyve 36. fejezetének verseiben leírt történetét elevenítette fel, amely meglátása szerint megfelelő példája a népszerűség ellentmondásos jellegének.

„Látszólag József igen szerencsés helyzetben van, hiszen a legszebb ruhák járnak neki, apjuk a tenyerén hordozza, kíméli, egyáltalán az egész élete azt mutatja, hogy ő tulajdonképpen menő, népszerű, büszke lehet, az Istennek is kegyeltje, de ha a testvérei részéről való elfogadottságot nézzük, már egészen más a kép, hiszen különcsége gyűlöletet szül, illetve nem tudni, valójában mit is takar a cifra ruha, a lelkében mit hordoz” – hívta fel a figyelmet Tóth Anna.

Egyszerűnek ható, mégis különleges és összetett virtuális utazáson vezette végig Amikor nem vagy menő című előadásában a fiatalokat Müller Loránd, a fotosmartonosi református egyházközség lelkipásztora. Az előadást végigkövető játékos jelleghez igazodva Müller Loránd egy kis felrázó csoportos gyakorlattal indított, majd szótárát felfrissítendő, a menő szó jelenleg elterjedt szinonimáiról kérdezte az ifjakat. A menőség fogalma, annak megítélése kapcsán a lelkipásztor a külsőségek és a mélyebb megismerés hozta változások fontosságáról is beszélt, majd mindezek tükrében azt kérdezte: mi is a menőség, illetve mennyire szorosan függ össze mindazzal, ami egy embert vezérel, elsősorban az érzésekkel? Félelem, gyűlölet, harag, bosszú, erőszak, kényelem – mindezek lehetnek belső „rugók, fogaskerekek”, miként a szeretet vagy a barátság is, de igen gyakori a kisebbrendűségi (kicsi vagyok, nem vagyok szerethető) érzés, amelyet mindenki megtapasztal, és sokaknak ez az egyetlen meghatározó érzés, amely életüket vezérli. Oly­annyira, hogy akár szélsőségekbe taszítja őket, legyen az túlzásba vitt tetoválás, testékszer, drog-, alkohol- vagy akár internetfüggőség, önkínzás, valamint önképzavarokat is előidézhet, mint az anorexia – vezette gondolatfolyamát a lelkipásztor.

Mit tudunk megtenni annak érdekében, hogy nagyobbnak, többnek tűnjünk másoknál, mennyire vagyunk képesek alárendelni magunkat környezetünk hatásainak a népszerűségért, a szeretet megvásárlásáért? – tette fel a kérdést Müller Loránd, aki útravalóként három gondolatot ajánlott megfontolásra az ifjaknak.

Egyrészt annak megfontolását, hogy minden tökéletlenség ellenére az Isten miért tekint ránk kincsként, másrészt gyakorlatként válaszkeresést javasolt arra kérdésre, ki is vagyok valójában, illetve harmadikként azt javasolta, a keresztény élet lehet a menő a szélsőség, az öntömjénezés helyett.

Az előadást követően a fiatalok csoportos beszélgetéseken osztották meg egymással azokat a gondolatokat, amelyek a lelkipásztor által elmondottak nyomán megfogalmazódtak bennük. Az eseményen az egyházmegyei IKE frissen megválasztott vezetősége is bemutatkozott, valamint a kolozsvári országos, illetve egyházkerületi ifjúsági egylet részéről Virág Tímea köszöntötte az egybegyűl­teket, a negyedik kiadásánál tartó Válts irányt elnevezésű IKE-fesztiválra is meghíva a fiatalokat, amelynek Nagy­enyed ad otthont augusztusban. Zárásként a szovátai Sószóró keresztény zenekar népes közönség előtti fellépése tette emlékezetesebbé a találkozót.