A fiatalokra való odafigyelésre buzdítanak az idei csíksomlyói búcsú szervezői, és ismét fején találták a szöget. Aligha lehet jobb üzenetet megfogalmazni ebben az időben, amikor tízezrek készülnek ballagásra, vizsgára, pályaválasztásra, és nagyon kevés szilárd fogódzót kínál nekik a laikus társadalom.
Sokan szidják és sokan irigylik a mai fiatalokat – már évezredek óta. Mások ők, mások az életkörülményeik és lehetőségeik is, mint a szülők, nagyszülők idején voltak, és ez így természetes. Emlékezzünk csak: régebb sem volt tökéletes a világ, mi magunk a legkevésbé. És az csak jó, ha gyermekeink nem azt a mintát akarják követni, amit a jelen kínál. Azzal ugyanis senki sem lehet elégedett, amit most lát: félanalfabéták és sikkasztók kezén az ország, és Földünk sem úgy fest, mint amit okos emberek felelős döntésekkel próbálnak jó irányba forgatni, szebbé, élhetőbbé varázsolni...
Lázadjunk ez ellen. Pünkösdkor nekünk, erdélyi magyaroknak különösen jó alkalmunk van megmutatni, hogy egyéb is van. Szerencsére ez az ünnep nem a külsőségekről, ajándékokról, eszem-iszomról, megfelelésről szól – hanem az önmegtagadásról, a belső késztetésre megtett fáradságos útról, a napi gondok fölé emelő hitről, a szeretet megélésére irányuló erőfeszítésről, no meg az összetartozásról, olyan értékekről, amelyeket a kereszténységtől kaptunk mindnyájan.
A csíksomlyói búcsú azért vonz százezreket minden évben, mert örömteli módon nyújt szellemi, lelki feltöltődést mindenki számára. Mert nem csak a katolikus vallásúak éreznek megtisztulást ilyenkor: a nemigen áhítatos, nehézségeikbe belefásult emberek sem tudják közömbösen fogadni az anyaországból és szerte a világból fellobogózva befutó, kinyújtott kezekkel, mosolygó arcokkal, könnyes szemekkel érkező zarándokok vonatait, és az a derűs hangulat, amely a Somlyó nyergébe lassan felkapaszkodó nagymamák, unokák, baráti társaságok, gyülekezeti csoportok, messziről jövő keresztalják, erős hangon éneklő fiatalok sokaságát belengi, a közös imádság ereje még sokáig elkíséri a résztvevőket.
Ezt az örökséget büszkén vállalhatjuk és adhatjuk tovább. Igen, ilyen is tud lenni a világ, ilyen emberhez méltó, ilyen frissítő és elgondolkodásra késztető. Van valami, ami több évszázad alatt sem avasodott meg és porosodott be, pedig az idők igen ritkán voltak kedvezőek. Voltak, sőt, tőlünk nem messze most is vannak háborúk, éhínségek, járványok, szegénység, diktatúrák. Nálunk globalizáció van, értékválság, elnyomás, migráció. Az ifjúság jobbat akar ennél, és nagyon igaza van. Csendesedjünk el, figyeljünk a felnövőkre és magunkra is.
Legyünk ott Csíksomlyón – ki nem tud, legalább lélekben –, s próbáljuk kitalálni, hogy mit javíthatunk elromlott dolgainkon.