Immár egyre biztosabb, hogy a kormány lecsapni készül a kötelező magánnyugdíjalapokra. Időről időre meglebegtetik ezek felszámolását, államosítását, hol egy miniszter „szólja el magát”, hol a legbefolyásosabb politikusok érvelnek a szabad választás lehetősége mellett, vagy tiszta véletlenül nyilvánosságra kerül egy hivatalos törvénykezdeményezés ezek befagyasztásáról. Ez történt a hétvégén.
A kormány honlapján megjelent lista a Dăncilă-kabinet törvényhozási prioritásait sorjázza, és ezek között szerepel, hogy jogszabály készül a nyugdíjrendszer úgynevezett kettes pillérének módosításáról, azaz 2018. július elseje és december 31. között befagyasztanák az átutalásokat a kötelező magánnyugdíjalapokba, bruttó jövedelmünk 3,5 százaléka ezek helyett az állami alapot gazdagítaná. És robbant a botrány, jelentős tiltakozási hullám kezdett hömpölyögni érvek sorával, hogy miként lopja meg az állam polgárait, ha megteszi a tervezett lépést, s hosszú távon mily módon károsítja az egész társadalmat. A hatás nem maradt el, hétfő reggelre kiderült, hogy szerencsétlen tévedés áldozatai vagyunk, az Országos Stratégiai és Előrejelzési Bizottság elemzése került fel véletlenül a kormány prioritáslistájára, és ők csak azt vizsgálták, hogyan lehetne bevezetni, hogy a második fél évben a polgárok választhassanak a kötelező nyugdíjalap és az állami alap között. Kacifántos, nehezen hihető magyarázat, hisz opcióról szó sincs a dokumentumban.
Régóta lebegteti a kormány ezt a lehetőséget, ködösítések, félretájékoztatások egész sora hangzott már el, a hatalmon lévők kihasználják, hogy az érintettek nagy része nem tudja, mit jelent az egyik vagy másik alap, levonják fizetéséből az adott százalékot, de nem követheti, mi lesz a sorsa, évente kap egy levelet magánnyugdíjpénztárától, amelyben szerepel az eddig összegyűjtött pénze, ám nem is sejti, miképpen alakul ez öregkori járandósággá, és főleg mekkora összegre számíthat majd. És nincs tudomása arról sem, hogy ellentétben az állami alapba befizetett összeggel, ez magánvagyon, amely fölött rendelkezhet, és amely örökölhető.
Tény, az állami nyugdíjalap veszteséges, az elv, hogy a jelenleg dolgozók kitermelik az idősek havi juttatását, már rég nem áll a lábán. A demográfiai hanyatlás, az aktív munkaerő elvándorlása miatt feneketlen zsákká vált a nyugdíjalap, a július elsejére ígért újabb emelés pedig tovább növeli a tátongó lyukat. Fenntarthatatlan a rendszer azért is, mert egyre csak nő azon kegyeltek száma, akik speciális nyugdíjat kapnak, a képviselők, szenátorok, bírák, katonák, rendőrök jóval nagyobb járandóságot zsebelhetnek be idős korukban, mint amennyi a befizetéseik alapján járna. Pénzre van hát szükség, ezért tennék rá kezüket a kötelező magánnyugdíjalapokra, bármennyire tagadják hát a szándékot, az immár sokadik „tévedés” jól jelzi, valamire nagyon készülnek.
És az eddigi tapasztalatok alapján az is bizonyos, akárcsak sok más zavaros, át nem gondolt, kapkodó intézkedésnek, ennek is mi isszuk meg majd a levét.