Az otthoni nevelés nagy felelősséget jelent a szülők részéről. Az ő vállukon nyugszik az, hogy kicsinyüknek testi, szellemi és lelki oktatást nyújtsanak. Az otthoni minták követése a nevelés szempontjából nagyon meghatározó lehet. A szobatisztaság képességet jelent, melynek birtokában a gyermek már tudja ellenőrizni, irányítani bizonyos testi szükségleteit. Erről pedig minden gyermek esetében ténylegesen csak akkor beszélhetünk, ha már maga kérezkedik ki, és hosszabb-rövidebb ideig várni is tud, ha szükséges.
Nagyon sokan szoktak abba a hibába esni, hogy a 9—10 hónapos gyermekről kijelentik: szobatiszta. Mindezt azzal támasztják alá, hogy megfigyelték, gyermekük milyen időszakban szokta dolgát végezni, és akkor hosszabb-rövidebb ideig ültetik a bilin. Ám ez nem igazi szobatisztaság. Ilyenkor csak feltételes kapcsolat alakul ki az idő, a bili és a szükséglet jelentkezése között.
A szobatisztaságra való nevelésnél a szülők kétféle módszer közül szoktak választani, de előfordul az is, hogy felváltva mindkettőt. Az egyik: a szabályos idomítás, amikor is súlyosan megbüntetik a gyereket, ha a pelenkába csinál, és amíg üres a bili, minden kétségbeesés ellenére sem engedik felkelni róla. A gyerek ilyenkor súlyos félelmeket, szorongásokat él meg, mert úgy érzi, hogy számára kiszámíthatatlan és befolyásolhatatlan drámai események kellős közepébe került, hiszen nem érti, hogy mit is várnak el tőle igazán. Ám a 9—10 hónapos vagy ennél kicsit idősebb gyermek még ha akarná, sem lenne képes szándékosan visszatartani székletét, vagy vizeletét, mert ebben a korban nem alakultak ki igazán ezek a testi funkciók. A másik módszer: a ,,modern", a minden erőszakot kerülni kívánó szülőé. Ebben az esetben nem a kudarcot büntetik, hanem a sikert jutalmazzák. A gyermek dolga végeztével a család kisebbik és nagyobbik része ,,úszik az örömben", hogy a legkisebb családtag milyen ,,nagy dolgokat" hajtott végre. Kétségtelen, hogy ilyenkor a gyermek nem fog reszketni, de a lényeg a másik módszerrel szinte azonos. Ugyanis a kicsi számára nem egyértelmű, hogy mi okozza ezt a nagy boldogságot, de azt érzi, hogy tőle független dolog az, amiért a jutalmat kapja.
Mikor kezdhetjük el a szobatisztaságra szoktatást? A gyermeknek el kell jutnia az értelmi fejlődés olyan fokára, amikor az egyszerű, közvetlen magyarázat következményeként világosan megérti, mit is kívánnak tőle. Képessé kell válnia a záróizmok akaratlagos szabályozására. Mindaddig, míg ez nem történik meg, csak feltételes reflex alakítható ki. Ez a két elengedhetetlen feltétel általában a második és harmadik életév között szokott kialakulni. A szobatisztaságra való szoktatás időtartama nagyon változó szokott lenni. Előfordul az is, hogy két hét alatt létrejön, de az is, hogy több hónapra van szükség.
Végül két nagyon fontos dolog, amit jó, ha szem előtt tartunk:
1. A szobatisztaság kialakulásának gyorsaságát ne tekintsük gyermekünk intelligenciamutatójának. Ennek semmi köze nincs ahhoz, hogy mennyire értelmes. Nem kell presztízskérdést csinálnunk belőle, és ne szégyenkezzünk, ha két és fél, hároméves kisfiunk vagy kislányunk bizony még be-bepisil a nadrágba vagy az ágyba.
2. Nagyon sok esetben előfordulhat, hogy gyermekünk, miután már szobatiszta, visszaesik. Amikor kimerült, beteg vagy éppenséggel nyugtalan, természetesnek kell tartanunk, ha reggelre a lepedőjét vizesnek találjuk. Ilyenkor semmiféle szemrehányás nem illeti meg. (Meszesán László — sikerescsalad.hu)
