Baróthi Balázs számára nem jelent újdonságot az alpolgármesterség, hiszen 2000 és 2004 között már betöltötte a tisztséget, most, akárcsak nyolc évvel ezelőtt, az RMDSZ jelöltjeként lett a Perkő alatti nagyközség második embere. Az alakuló önkormányzati ülésen a három alpolgármester-jelölt közül ő kapta a legtöbb szavazatot, szám szerint nyolcat. Első kérdésünk a szokásos bemutatkozásra vonatkozott.
— 1965. április 11-én születtem Kézdivásárhelyen. Az elemi iskolát Kézdiszentléleken, a középiskolát Kézdivásárhelyen a nagy múltú kantai középiskolában végeztem, ahol 1983-ban érettségiztem. 1983 és 1996 között a kézdivásárhelyi fakitermelő és -szállító vállalatnál dolgoztam, majd abban az esztendőben hazakerültem az Apor István Általános Iskolába, ahol a gondnoki teendőket láttam el. Négy évig alpolgármester voltam, majd ismét visszakerültem az iskolához. Nős vagyok, feleségem a Szent Klára Öregotthonnál dolgozik. Lányom jövőre érettségizik a Nagy Mózes Elméleti Líceumban, kisfiam ősszel kezdi az első osztályt itthon, Kézdiszentléleken.
— Négyéves tapasztalattal került ismét az alpolgármesteri székbe. Ez bizonyára sokat segíti majd a munkájában.
— Négyéves kiesés után sok minden megváltozott, a községháza személyzeti felépítése sem a régi. Érzem a négy év kiesést, most ismét meg kell ismerkednem a közigazgatási munkával, az újabb és újabb jogszabályokkal. Nagyjából ugyanazt a munkát végzem, mint első alpolgármesteri mandátumom idején, hozzám tartozik a legeltetés, az éjjeliőrség, a köztisztaság, a beszerzés, valamint a beruházás. Ezenkívül elvégzem mindazt, amivel a polgármester megbíz.
— Mik a célkitűzései a következő négy évre, mit szeretne mandátuma ideje alatt megvalósítani?
— Én a helyhatósági választásokon az RMDSZ polgármesterjelöltje voltam. Veszítettem, a község nem engem választott polgármesternek. Ezt a tényt kommentár nélkül elfogadtam. A kampány ideje alatt sem ígértem füvet-fát, csak olyasmit, amit tudtam, hogy meg is lehet valósítani. Fő célom a közösségi szellem visszaállítása, hiszen Kézdiszentléleken, és nem csak nálunk, a közösségi érdek háttérbe szorult. Azt szeretném, ha az emberek éreznék, hogy amit teszünk, magunkért tesszük, és nem egyéni érdekek hajtanak. Szeretnénk egy kisebb piacot beindítani, ami eddig nem létezett. Egy másik nagyon fontos célom a tisztaság megőrzése, itt elsősorban a patakok medrére és partjára gondolok. Az ivóvíz után másik fő célunk a község szennyvízhálózatának a megépítése. Minél többet kell pályázni, hiszen pályázati pénzek nélkül, önerőből nem tudunk előrelépni. A közigazgatásilag hozzánk tartozó falvakban felmértük, hogy hol lehetne fogadóirodákat nyitni. Kőváron már megvan a helyiség, következik Szárazpatak. Azt akarjuk elérni, hogy a községháza munkatársai rendszeresen kijárjanak a falvakba, s helyben el lehessen intézni az emberek ügyes-bajos gondjait, ne kelljen a községközpontba utazniuk.
— Hogy látja, megoldódik-e végre a földviszály a község és Kézdivásárhely között?
— Nehezen haladunk előre, de nem adjuk fel a reményt. A remény hal meg utoljára. Nem adjuk fel a harcot, nem mondhatunk le őseink földjeiről. A burgonyakísérleti állomás területéből lehetne végérvényesen megoldani a földviszályt.
— Milyen a kapcsolata a független polgármesterrel, illetve a tanáccsal?
— Nincs vita közöttünk, és nem is volt, hiszen szomszédok is vagyunk. A kampány ideje alatt sem volt nézeteltérés, összetűzés közöttünk. Politikai színezettől függetlenül az önkormányzattal is együtt akarok dolgozni. Nálunk az RMDSZ-en és az MPP-n kívül két liberális és egy független is bekerült a helyi tanácsba.
— Idén is megtartják a falunapokat?
— Mivel idén augusztus 20-a szerdai napra esik, a falunapokat augusztus 16-án és 17-én tartjuk. Az alsónyékiek minden valószínűség szerint nem lesznek jelen, Szentgál és Budapest XI. kerülete, valamint Gönc képviselői fognak velünk együtt ünnepelni. A kétnapos program összeállításán most dolgozunk.
