„Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, a mely én bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz; mindazt pedig, a mely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen. Ti már tiszták vagytok ama beszéd által, a melyet szóltam néktek. Maradjatok én bennem és én is ti bennetek.” (János ev. 15, 1–4)
Jézus beszédének finom részletei: megkülönbözteti azt, amikor erősen vágni kell és amikor csak megtisztítani. Ráadásul a példakép szerint nem arról van szó, hogy Isten kívülről néz minket, akik az Isten szőlője vagyunk, hanem Jézus maga a szőlőtő. Mi őbenne vagyunk, tehát a metszés Őróla is szól! Isten nem olyan, mint egy nagy oktató, aki okosan, távolságtartóan szemléli ezt a világot, és elmondja, mikor, mit kell tennünk. Ő bennünk, velünk együtt él. Ha minket megmetsz az élet, ha veszteségeink vannak, azok az övéi is. Ő a szőlő, mi az ágak. Nem az a cél, hogy fájdalmat okozzon. Nem az Isten célja, hogy folytonosan vizsgálgasson minket, és ha valami rossz kinövést lát, azonnal elő az ollót!
Nagyon sok ember van úgy, hogy ha kinyitja a Bibliát, és azt olvassa például, hogy boldogok a szelídek, akkor az első gondolata ez: Jaj, én nem vagyok szelíd. Meg kell változnom. Nem vagyok jó. Nem vagyok olyan, mint amilyennek Isten szeretné. És mintha Isten egy folytonos edzési tervet készítene nekünk, már össze is áll a fejében, akkor holnap nem fogok visszaszólni a főnöknek, elfogadom az anyósom beszólásait és így tovább. De ez nem Isten világa.
Isten belső áramlásról beszél.
Jézussal együtt élünk úgy, mint a szőlő és a szőlővessző.
Isten nem riasztóberendezés, nem állandóan felgyulladó vészjelző, hanem Teremtő Atya, aki szeret, aki folyton adni akar, aki bennünk növekedni szeretne és nem elvenni. Talán a legnehezebb az, hogy meghalljuk életünkben ezt a lágy, megértő, szeretetünket élesztgetni akaró isteni hangot. Valamilyen furcsa módon a szigorú, nyeső, vágó, kemény és ítélő Istent hamarabb meglátjuk. Könnyebben elhisszük Istenről, hogy vág, mint azt, hogy növel.
Furcsa belső, istenellenes görcsök ezek az emberben. Talán azért alakulnak ki, mert annyira szeretnénk jól élni, és úgy gondoljuk, hogy mi tudjuk azt, hogy mi a jó. Azt gondoljuk, hogy mindennek széppé és rózsaszínné kell válnia ezen a földön, és akkor az Isten is megáldott minket. Úgy tűnik azonban, hogy Isten ezt nem így gondolja. Az ő szőlőjében sokféleség van. Vannak kicsi ágak és vannak nagyok. A szőlőn vannak kicsi szemek és vannak óriásiak. Van vágás és van elengedés. Van, amikor lefagy a gyümölcs és van, amikor minden növekszik, és szinte pezseg. És ez mind-mind benne van a szőlőben, együtt áramlanak a növény nedvei a szőlőtőkével.
Jézus csak ennyit szeretne kérni: Maradjatok bennem! Ahogy vagy, amilyen lettél, az egész sorsoddal, életeddel maradj bennem, akkor jó helyen vagy.
Fekete Ágnes