DÁVID ÁRPÁD, Málnásfürdő. Végtelen örömmel olvastam Bedő Zoltán honfitársam Felemelt fejjel, egyenes derékkal című írását a július 5-i Háromszékben. Sajnos, az autonómia és függetlenség kérdésével részletesen nem sokan foglalkoznak, s főként nem azok, akiknek ez hivatali kötelességük lenne. Jó lenne, ha vezetőink együtt törekednének az autonómia megvalósítására, de nem csak ők. Tájékoztatásra és szervezésre van most szükség, nem általános beszédekre — akkor valóban emelt fővel harcolna a székely jövőnk érdekében. Bedő Zoltán írása tényleges tájékoztató volt: most már mindenki tudja, mi a teendő. Ha vezetőinknek van bátorságuk, akkor minden lehetséges, és a nép követni fogja őket.
Európában több kisebbség harcolt ki magának autonómiát, tradíció nélkül — mi ne lennénk erre képesek? Mikor a demokratikus Románia törvényei is lehetővé teszik... Olyan nehéz lenne a frissen megválasztottaknak gyűlést összehívni, megvitatni a kérdést, és határozni az autonómiáról? Aláírásokat gyűjteni, és azokat világgá kürtölni? Ha vezetőink gyávák ehhez, mondjanak le, hagyják, hogy mások cselekedjenek megmaradásunk érdekében. A népnek is meg kell mozdulni, ne várjuk a sült galambot, kérjük számon vezetőinktől, hogy mit tettek az autonómiáért. Rajtunk is múlik!
GÚZS SÁNDOR, Sepsiszentgyörgy. Nem vagyok jós, de a jelenleg adott helyzetben előrelátható, hogy sürgős intézkedések híján a hullámok össze fognak csapni a polgármester és a hivatal fölött. Egyik égető gondunk a városban az összevissza (járdán, zöldövezetekben, tiltott helyeken stb.) parkoló gépkocsiké — lassan szükség lesz itt is az emeletes parkolóházakra, talán éppen a romos kazánházak helyén. Nehezítik a közlekedést a tetszőlegesen mindenhova behajtó őrkői szekerek, ezek fokozott ellenőrzésével tehetnének valamit az elviselhetőbb forgalomért. Nagyon fontos lenne a biciklisávok felszabadítása (jelenleg lehetetlen használni őket a leparkolt autók miatt), és kiterjesztése, lehetőleg az egész városban. Elhanyagolt kérdés a mértéktelen kutyaszaporulat, amit talán a gazdák szigorú adóztatásával lehetne visszafogni.
N. N., Sepsiszentgyörgy. Nem tudom, kinek az ötlete volt a megyeszékhely utcáinak kifestése, de a régóta esedékes munkálatokat nem gondolták át eléggé, legalábbis a Kórház utcában, ahol a hely megengedi, a forgalom pedig megköveteli a három sávot. Ez is volt eddig a gyakorlat, két sávban álltak a lefelé tartó autók a két templom közötti útkereszteződésben (az egyik jobbra tért, a másik balra), egy sávban húztak a felfelé igyekvők. A festéssel azonban két, egyenként túl széles sávot hivatalosítottak, ami azt jelenti, hogy fölöslegesen megnyúlik a lefelé egy sávba kényszerített, zöld jelzésre váró gépkocsisor, és jóval kevesebben jutnak át a rendelkezésre álló idő alatt, azaz torlódás keletkezik ott is, ahol eddig nem volt. Nemrég egy sima hétköznap délelőtt is a hídon túl, majdnem az elágazásig álltak az autók — hát mi vár ránk ősztől reggelenként, a mindennapi munkába-iskolába menés idején?
