De mi is volt az Ikarusz-klub? 1972 őszén született meg az ötlet: miért ne lehetne a pionírtevékenységeket más, vonzóbb mederbe terelni? Szervezzünk iskolák közti tanulmányi köröket. Az ötletet megosztottam régi kollégámmal, Pál Ferenccel. A döntés a Szentföld négy iskolájára esett, ahol tudtuk, hogy az iskolaigazgatók, a pionírparancsnokok fogékonyak az újra. Ők azonnal felkarolták az ötletet.

Következett a kivitelezés. A klubnak a tanulók köréből vezetőséget választottunk. Négy iskola: Szentlélek, Kézdiszentkereszt, Esztelnek, Almás tanulóiból került ki a vezetőség, a tanulók három tanulmányi körbe iratkoztak be: matematika, néprajz, történelem és elektró-rádió. A pedagógusok közül néhai Kerezsi András iskolaigazgató Kézdiszentkeresztről és néhai Rancz Elemér szentléleki igazgató, valamint Dobos Gizella matematikatanár Szentlélekről irányították a tanulók munkáját. Minden vasárnap más-más iskolában találkoztunk a tematikus tevékenységre. Nem volt pionírzászló, kürt-dob sem szólt, viszont volt a klubnak saját indulója, jelvénye, pár hónap után saját újságja. Az akkori Országos Pionír Tanács kiküldöttje fel is horkant, amikor e tevékenységről tudomást szerzett. Mi az, hogy induló? Mi az, hogy újság? Állam az államban – mondta. – Bezárni azonnal!...

A két évig működő klub két jelentős tevékenysége maradt meg emlékezetemben. 1973. március 13. Esztelneken összevont köri tevékenységet tartottunk. A meghívott Sombori Sándor tanár úr, író volt, aki Túróczy Mózes leszármazottjával a szabadságharcról mesélt a tanulóknak. Tiltott volt ünnepelni, a véletlen műve volt az egybeesés. Jól sikerült találkozó volt.

A másik emlékezetes tevékenység Szentléleken zajlott, szintén történelmi témával. A perkői kiránduló tanulók a várkastély történetével ismerkedtek meg. Szó volt a kápolnáról, a templom kapcsán Apor Katáról, aki a hagyomány szerint építette a templomot.