Az eseményen fellépett a város református férfidalárdája és ifjúsági fúvószenekara is, díszőrséget álltak a Havadtői Sándor Cserkészcsapat tagjai. Orbán Lajos lelkipásztor Lukács evangéliumának verseire alapozva – „Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani” – szólt a jelenlévőkhöz. Szembe kell néznünk önmagunkkal, beszélni kell arról, amit velünk tettek, mert nem szégyen.

Megcsonkítottak, szétvertek, de mi is vétkezünk, mert nem ápoljuk örökségünket – hangoztatta a lelkipásztor.

Péter Arthur lelkész Alföldi László Csak a gyökér megmaradjon című versét idézte. „Beteg ez a világ, de gyógyítható, van remény. Mint egy elvetélt gyerek, úgy néz ki hazánk, ebből csak reménységgel lehet kigyógyulni. A családoknak meg kell érteniük, hogy a gyereket kell választani, s akkor fennmaradunk” – mondta.

„Június 4-én az egész magyar társadalom gyászba borult, azon a fájdalommal teli napon az országzászlót félárbócra eresztették, a városok feketébe borultak, a lapok gyászkerettel jelentek meg és megkondultak a harangok… Bevégeztetett…” – elevenítette fel a 98 évvel ezelőtti történéseket Lőrincz Lilla, a Kőrösi-líceum történelemtanára. „Kívánom, hogy a székely közösség olyan hajszálgyökerecskéi legyünk, akikhez a falevelek minden tavasszal újra visszatérnek. Akkor érezzük és tiszta lélekkel ünnepeljük az év mind a 365 napján a Nemzeti Összetartozást” – biztatta a jelenlévőket.