A nyilvánosságra hozott adatok jól tükrözik, miképpen „kapott vérszemet” a titkosszolgálat, és tíz esztendő alatt hogyan tízszereződött meg a megfigyelt „bűnözők” száma, amely 2015-ben már évi 31 ezer fölé emelkedett. Csak két évvel ezelőtt, 2016-ben esett vissza 12 ezerre, mivel akkor állapította meg az alkotmánybíróság, hogy az ügyészségek nem bízhatják más állami szervekre az általuk elrendelt megfigyeléseket.

A parlamenti bizottság szerint minden megfigyelt mellett átlagosan lehallgattak még legalább húsz személyt, így jön ki a bűvös hatmilliós szám, és többen megerősítették, ez nem túlzás, hisz volt olyan ügy, hogy egy megfigyelt mellett két-három személy telefonjára kapcsolódtak rá, de olyan is, hogy kilencvenre rúgott a járulékos áldozatok száma.

A hírszerző szolgálat természetesen mindent tagad, igaz, nagyon furcsán, nem hivatalosan. Nem az igazgató állt ki a közvélemény elé, hanem a szóvivő magyarázkodott az intézmény YouTube-ra feltöltött videójában. Szerinte nem küldtek olyan átiratot a parlamentnek, amelyben az emlegetett 311 ezer megfigyelt szerepel, és ez alatt a tíz esztendő alatt „csak” 29 ezer gyanúsítottat hallgattak le nemzetbiztonsági okokból. Egy burkolt fenyegetést is megfogalmaz: eltorzított adatok, információk közlésével nem lehet eltántorítani az RHSZ-t küldetése teljesítésétől.

Ha a hírszerzők szóvivőjének hiszünk, úgy is döbbenetesen magas a nemzetbiztonsági okokból lehallgatottak, megfigyeltek száma. Régóta tudjuk, nagyságához, lakosságához viszonyítva jóval nagyobb apparátussal és sokkal több pénzből dolgoznak a román titkosszolgálatok, mint a terrorfenyegetettség alatt álló nyugat-európai országok hasonló szervei. Évről évre nőtt a költségvetésük, és minden büdzsékiegészítéssel újabb milliókat utaltak ki nekik. Pedig Románia nem áll háborúban, a bevándorlók is kerülik, amennyire tudják, a túlburjánzó korrupción, no meg az újra és újra előkapott, nagy hangon terjesztett, de mondvacsinált magyar- és székelyveszélyen kívül más fenyegető vésszel nem tudtak előrukkolni. Ilyen körülmények között tehát az is nagyon sok, ha nem hatmillió, csak félmillió állampolgárt hallgattak le.

Az egykori Securitate hamvaiból újraélesztett Román Hírszerző Szolgálatot a politikum, a mindenkori hatalom engedte ekkorára nőni, idefejlődni. Amíg őket szolgálta, nem volt bajuk vele, most azonban, hogy ellenük is dolgozik, mumussá vált, s mivel a vezetők többsége nem tisztességes, így zsarolható, kézben tartható, nem mernek fellépni a titkosszolgálatok egyre kiterjedtebb uralma ellen. Románia pedig szép lassan ismét az erőszakszervezetek hatalma alá kerül.