Az apostolok cselekedeteire utalva a templom­ajtóban kolduló sánta gyermek példázatát mesélte el a kőhalmi lelkipásztor-esperes, aki az egyházkerület megannyi gyülekezetében látott hasonló szerencsétleneket, akiket a közösségek kirekesztenek. Szegedi László szerint az egyház, a tudományosság, a politikum, a gazdasági szféra kapujában is rengeteg hasonló helyzet vár megoldásra, de valahogy nem találjuk az utat abba az irányba, hogy testvérré tegyünk mindenkit. Úgy véli, az egyháznak a kirekesztettek gettóiban is jelen kellene lennie, majd az igehirdetés után a konferencián elhangzó előadásában is megerősítette: csak saját példánkkal járhatunk elöl, hogy megmutassuk, nem teszünk különbséget ember és ember között.

Ha elkülönítjük a cigányokat, nem lesznek életmodelljeik, nem tanulják meg a szomszédtól, hogy mi a jó és mi a rossz, mi az illő és mi a bűn – sorjázta a problémákat.

Szegedi László azt is elmondta, ha a református egyház nem tesz a cigányok befogadásáért, megteszi azt más egyház, amelynek liturgiája a muzikalitásra alapoz, egyszerűbb, könnyebben befogadható.

A cigány stigma sok mindent megfertőz, negatív értelemben használják olyankor is, amikor nem cigány származású embert jellemeznek rossz cselekedete okán, ez pedig szintén romboló – mondotta. Az egyházkerület missziói előadója nem rejtette véka alá: nem csak velünk van baj, hisz sok esetben a felemelkedő cigány ember megtagadja saját származását, a hálás és dolgos emberek mellett vannak folyamatosan követelőzőek, akiknek semmi nem elég, ők azok, akik manipulálhatóak a politikum által is. Elvárjuk, hogy változzanak, de nekünk is változnunk kell, mert csak a szeretetszolgálat által tudjuk igazán befogadni a cigányságot – mondotta Szegedi László.

Azoké lesz Erdély, akik teleszülik – emlékeztetett Márton Áron vértanú püspök szavaira Antal Árpád polgármester –, ez igaz Székelyföldre is.

Európában, a Kárpát-medencében is demográfiai válság van, amire a Nyugat a bevándorlást választotta, miközben sem Magyarországon, sem Romániában nem sikerült megoldani a cigányság integrációját. Szerinte a székelyföldi cigány közösség integrációján múlik, hogy mi történik a térségben harminc-negyven év múlva, de ha a cigányokat Bukarest próbálja integrálni, akkor szembeállítják a többségi magyarsággal, és nincs jövőnk. A városvezető úgy véli, a programokon, a finanszírozáson kívül akkor lehet előrelépni, ha megnyerik azokat az embereket, akik hisznek abban, hogy a jelenlegi kirekesztettek felemelkedése mindannyiunk érdeke. Az mondta, ha a magyarok nem mennek be a templomba azért, mert a cigányok is oda járnak, akkor a protestáns egyházaknak maguk között kell felosztaniuk a területeket, és megtalálniuk azt a lehetőséget, hogy mindenki járhasson Isten házába.

Cigánykérdés a szórványban

Aki a tyúkjainak nem ad enni, ne csodálkozzék, hogy átrepül a szomszéd kertjébe – ezzel a mondással jellemezte Vetési László lelkipásztor, az Erdélyi Református Egyházkerület szórványfelelőse az erdélyi szórványmagyar falvakban és az elnéptelenedett száz településeken uralkodó állapotokat.

Példákkal illusztrálta, hogy az erdélyi Szászföld kiüresedett falvaiban miként örökölték meg a cigányok a templomokat, temetőket, költöztek be az egykori szász családok és uradalmak házaiba, kastélyaiba, hogyan váltottak nyelvet, kultúrát, identitást. Kitaszítottuk őket, és más helyeket kerestek, ahol boldogulhatnak, most pedig sok helyütt ők tartják fenn a magyar iskolát, vállalnak minket annak ellenére, hogy befogjuk az orrunkat, ha közelünkbe jönnek – mondotta.

Vetési László olyan települések példáját is említette, ahol a református lelkész családlátogatáskor elkerüli a cigány családok házát, ha pedig arról kérdezik, mi legyen, ha egy másik egyház megkeresi őket, azt válaszolja: vigyék, ahová akarják. Három dologra nem vagyunk felhatalmazva – mondotta a szórványfelelős. Nem mondhatunk le a cigányságról, nem állíthatjuk, hogy meg tudjuk oldani teljes mértékben az ő helyzetüket, hanem csak amire lehetőségünk van, és nem szoríthatunk ki másokat azért, hogy átadjuk a helyet nekik. A legfontosabb megmutatni nekik Krisztust és szeretettel fordulni feléjük – összegzett.

A sepsiszentgyörgyi Diakónia Keresztyén Alapítvány gyermekjóléti és családsegítő programját Torma Vera projektfelelős ismertette. A 2011-es indulástól, amikor a helyi Rotary Klub támogatásával tizenöt-húsz rászoruló gyermekkel kezdték meg a délutáni foglalkozásokat, mára eljutottak a négyszázötven háromszéki nélkülöző gyermek megsegítéséig. A délutáni programot a svájci HEKS mellett a megyei tanács is támogatja, a finanszírozásba jócskán besegítenek az érintett helyi önkormányzatok is.

Makkai Péter református lelkész, a sepsiszentgyörgyi Diakónia Keresztyén Alapítvány fogyatékkal élőket támogató ágazatának vezetője, a cigány missziós konferencia kezdeményezője és főszervezője lapunk érdeklődésére azt mondta: eljött annak az ideje, amikor a református egyház felismerte a mulasztást a cigány helyzet megoldása vonatkozásában, s bár ez eddig is foglalkoztatta az egyházat, nem merték ilyen nyíltan kimondani, hogy milyen nagy gond.

Szerinte nagyon fontos, hogy az egyházkerület elöljárói és személyesen a missziói előadó azt mondja: ezt nem lehet tovább halogatni.

Tegnap a meghívott előadók a magyarországi cigány misszió helyzetét ismertették, majd a téma megannyi kérdését boncolgatták az erdélyi megyékből érkezett lelkészek, gyülekezeti szociális felelősök, civil szervezetek képviselői. A résztvevők végkövetkeztetésként megfogalmazták, minden település helyzete más, nincs egységes megoldás, de az nem vitatható, hogy tenni kell a társadalom peremére szorult emberekért, közösségekért.