A Dragnea és tábora által a tiltakozás célpontjaként emlegetett „párhuzamos állam”, illetve annak hatalma egyelőre nem tekinthető egyértelműen bizonyítottnak, igaz, egyre gyakoribbak a furcsa, a demokratikus jogállam mércéjével ellenkező, megmagyarázhatatlan és elfogadhatatlan epizódok. Ilyenek a hírszerző szolgálat állami intézményekkel kötött, titkos együttműködési szerződései, illetve az a minapi hivatalos nézet, miszerint a hírszerzők a nemzetbiztonság okán hatmillió állampolgárt hallgattak le. Már rég sejthető, valami nincs rendben az igazságszolgáltatás és a titkosszolgálatok háza táján, ám továbbra sem egyértelmű, mennyire megalapozott Dragneáék tézise, miszerint a korrupcióellenes harc ürügyén Romániát ügyészállammá tette a – titkosszolgálatok és vádhatóságok embereiből álló – „párhuzamos állam”. Egyre valószínűbb egyébként, hogy illúzióink e téren sem lehetnek, a besúgásra, megfigyelésre és hazugságra alapozó kommunista diktatúra valami nagyon különös, eltorzult származékát elemezgethetik politológusok és történészek.

Az ellenben nevetséges, hogy a kényelmesen választást nyerő szociálliberális kormánykoalíció utcára szólítja embereit. Hiszen övék az ország és a hatalom, legalábbis annak tekintélyes része, a tüntetés, a tiltakozás pedig az ellenzék, a hatáskörökkel nem rendelkezők eszköze, lehetősége. Furcsa arról győzködni a szavazókat, hogy sajnos nem tudjuk legyőzni a sötét erőket, s ekképp veszélyeztetettek a becsületesen dolgozni kívánó, jóravaló állampolgárok. Amennyiben a szociáldemokrata politikusok egy része nem lenne korrupcióval gyanúsított, mi több, elítélt, eszmefuttatásuk akár hiteles is lehetne.

De nem igazán hitelesek, és erről bizony ők maguk tehetnek. Különös egyébként, hogy a Legfelsőbb Ítélő és Semmítőszéken éppen pénteken hirdetnek ítéletet Dragnea perében, amely még teleormani tanácselnökségének idejére nyúlik vissza, a vád szerint a gyermekjogvédelem munkatársait pártügyek rendezésére utasította. És amennyiben lesz majd egy szentencia, annak kihirdetése után a szociáldemokraták máris több százezer tiltakozót mozgósítanak a jogállam védelmében. Szerencsétlen egybeesés. Eközben az is kérdéses, miként lehet az országból több százezer támogatót Bukarestbe csődíteni, vélhetően jól fizetett állami alkalmazottakra alapoznak, akik parancsszóra a fővárosba utaznak... És a jó öreg Caragiale, amikor nézelődik majd egy utcasarkon, láthatja, hogy mindaz, amit egykor a honi közállapotokról érzékletesen megírt, a mostani tragikomikus viszonyokhoz képest jelentéktelen viccgyűjtemény.