Aztán, ha nálunk valaki bekerül a politikába, akkor megy, mint a gyűrű vándorútra, egyik pártból a másikba. Amelyik párt azt akarja, hogy – mint Arany János versében, A fülemilében – neki fütyüljön valamelyik (alkotmány)bíró, hát csábítson a maga pártjába és pártjára bírákat! A kormánypártok szerint, ha Kövesiben lenne némi betyárbecsület, eddig már benyújtotta volna becsületbeli lemondását, de úgy látszik, nem értett a szép (román) szóból, ezért az igazságügyi törvények parlamenti átfestéséért felelős Florin Iordache angolul is megmondta neki: Codruța, go home! (Codruța, takarodj!) Arra gondolhatott, hogy Codruța tud angolul, mert éppen most járt New Yorkban az ENSZ-nél, így megérti a finom célzást. Amerikában a főügyésznő beszámolt arról, hogy az elmúlt öt évben 68 magas állami tisztségviselőt, köztük 24 minisztert, 53 képviselőt és szenátort állítottak bíróság elé. A korrupcióellenes harc állandóan fokozódott, mint a nemzetközi helyzet, mert a korruptak is úgy szaporodtak, mint a nyulak.
A korrupció irtásában Kövesi fő támasza Iohannis volt, akit éppen most tüntettek ki – többek közt a bűnügyesek elleni harc mezején véghezvitt tettei jutalmaként – Münchenben Franz Josef Strauss-díjjal. Ennek dacára most arra kényszeríti az alkotmánybíróság, hogy vágja le a bűnösökre lesújtó kardot tartó jobb kezét: váltsa le Codruțát. Az alkotmánybíróság – az ellenzék szerint – egyszerű közjegyzővé degradálta az elnököt. Pedig a korrupcióellenes ügyészség igen jól végezte dolgát, és munkája eredményeként például legutóbb épp sikerült távollétében hat évre ítélni egy bűnözőt: a volt turisztikai minisztert, Elena Udreát, aki Costa Ricán üdül. Ez jó módszer arra, hogy ha valakit börtönbüntetésre ítélnek, mégse kelljen tömlöcbe pucolnia. A bűnözni szándékozónak csak arra kell vigyáznia, hogy korrupció révén idehaza összekuporgasson annyi pénzt, amiből büntetése elévüléséig kellemesen eléldegél külföldön. Legyen mit aprítania whiskyjébe, mint Radu Mazărének, a konstancai bohócpolgármesternek, aki éppen Madagaszkáron eszi saját száműzetésének sanyarú kalácsát. Különben a volt elnök, Băsescu megmondta, hogy Udrea ártatlan, nem kapott semmiféle pénzzel telt sporttáskát, és nem követett el hivatali visszaélést, mert nem szerepel az aláírása semmilyen beszerzési iraton.
Băsescu aláírása szerepel viszont Kövesi DNA-főnökké való kinevezésén, és nem lehet azzal vádolni, hogy az politikai alapon történt. Ugyanis elmesélte, hogy kézhez vette önéletrajzát, és látta, hogy fiatal is, nő is, és benne volt a román kosárlabda-válogatottban, ami azt jelenti, magas is. Ráadásul megoldott 3–4 bűnügyi dossziét. Magához kérette, aztán meglátni és kinevezni a pillanat műve volt. Még egy darabig tetszett is neki, de aztán – úgy néz ki – amióta a hozzá közel állók, mint az öccse és Udrea (szép)asszony az igazságszolgáltatás horgára kerültek, már kosárba dobná ő is a volt kosarast. Pedig Kövesi kinevezése óta a korrupcióellenes ügyészség szépen kinőtte magát, frigyre lépett a titkosszolgálattal, és kötött néhány protokollumot, amelyek segítségével 2005–2016 között sikerült megfigyeltetni hatmillió gyanús személyt. Jó néhányat közülük bilincsbe vertek, majd  felmentettek a vádak alól. Ők aztán békésen lenyelték a békát, és hallgatnak, mint a halak. Ilyen például Ludovic Orban, akit megvádoltak, és ezzel kiütötték a bukaresti polgármesteri székért folytatott küzdelemből, és ő még csak nem is reklamált. Vajon miért is nem? Ő és a hozzá hasonlók, akiket futni hagytak, nem kötöttek-e vala­miféle vádalkut? Mert vajat csak találtak a fejükön. Mondhatták nekik: elengedünk, de pofa be, ne reklamálj!