Gelu Păteanu költő, műfordító a saját románjainak nem annyira fontos, mint nekünk, nekünk viszont nagyon – jelentette ki Farkas Wellmann Endre a tegnapi kettős könyvbemutatón, melyen az általa írt Gyalu, a spíler című dokumentum-gyűjteményt, illetve Arany János kétnyelvű (románra Gelu Păteanu által lefordított) Toldiját ismertették.
Hogy miért fontos a magyar barátai által Gyalunak becézett Gelu Păteanu számunkra? Mert egész életét arra áldozta, hogy a magyar irodalom legjavát román nyelvre átültesse, prózát és verset egyaránt fordított, és végül úgy „elmagyarosodott”, hogy még Romániát is el kellett hagynia. Különös életútjából érdemes pár adatot felidézni. Gelu Păteanu 1925-ben született Kolozsváron, két évet elvégzett a jogon, politikai okokból eltávolították az egyetemről. Katonaság után egy cipőgyár személyzeti osztályán dolgozott, itt kezdődött kálváriája – a besúgóknak hála, 1952-ben kilenc hónapos internálásban részesült a Duna-csatornához. Utána szabadúszó műfordítóként próbált megélni, A Hét 1971-es alapításakor annak bukaresti szerkesztőségébe került, ott dolgozott 1978-ig, amikor a folyamatos zaklatások elől önkéntes száműzetésbe menekült – Székelyföldre. Énlakán, majd Etéden élt, ott érte az 1989-es rendszerváltás, az első szabad március 15-én Fehéregyházán magyarul mondott beszéde után megfenyegették, ezt még bírta volna, de miután családtagjait is zaklatni kezdték, áttelepedett Magyarországra. Tanított az ELTE-n, bábáskodott a Duna Televízió alapításánál, Budapesten végre tisztelet és szeretet övezte Gelu Păteanut, aki egy alkalommal azt mondta magáról: román nemzetiségű magyar vagyok. Nagy műveltségű kultúrember volt, magánéletében bohém, villoni alkat, jellemezte Farkas Wellmann Endre, aki a spíler (hamiskártyást, de dörzsölt embert is jelent) jelzőt azért választotta a Gyalu életéről szóló könyvének címéül, mert Gelu Păteanu a szó jó értelmében vett szerencsejátékos volt, aki tudta, hogyan kell kicselezni a rendszert. Hatalmas fordítói munkássága váratlan halála (1995-ben egy műtét után hunyt el Budapesten) után visszhangtalan maradt, bár egész életét arra áldozta, hogy a magyar irodalmat megismertesse a román olvasókkal – ezért tartotta fontosnak a róla szóló dokumentumgyűjtemény összeállítását, mondta Farkas Wellmann Endre. És hogy mennyire a feledés homályába veszett Gelu Păteanu alakja, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a tegnapi rendezvényen alig féltucatnyi érdeklődő vett részt – vagy az, hogy Sepsiszentgyörgyön utcát akartak róla elnevezni, de a névadás jóváhagyását eszközölő megyei bizottság kihúzta a nevét a javaslatok közül.
