Rendhagyó felolvasóesttel lépett közönség elé a sepsiszentgyörgyi Parnasszus Irodalmi Önképzőkör csütörtökön este a Bod Péter Megyei Könyvtárban. A formabontó műsor Sinka István (1897–1969) posztumusz Kossuth-díjas juhászköltő életrajzát feldolgozó A fekete bojtár című Vitézy László-filmre épült. László Károly színművész mutatta be a Parnasszus csapatot és vezetőjét, Józsa Attilát, valamint jelezte, ehhez a műsorhoz nagy bátorság, kihívás és kockázatvállalás kellett.
Sinka István, a Nagyszalontán született költő maga is juhász volt, majd Vésztőn, később Budapesten telepedett le. Az életét bemutató, fikciós elemeket is tartalmazó drámai életrajzfilm első kiválasztott képsora azt a pillanatot mutatja, amikor egy öreg asztalos átnyújt egy Petőfi-kötetet a fiatal bojtárnak, aki ismeri az embereket és a kígyókat, mert azok „dolgoznak és játszanak, születnek és meghalnak”. A film egyik megrázó jelenete, amikor két juhász a díszes csatjáért és háromszáz juháért agyonüti a harmincéves Sinka-juhászt a kutyájával együtt. Ez nem felel meg a valóságnak, mert Sinka István betegen, hetvenegy éves korában hunyt el. „Ha utánuk megyek: azon a napon, királyok leszünk egy fénylő csillagon”. A balladai képsor folytatódik: az özvegy elindul a pusztában napszállatra, majd megtalálja férje sírját. A történet a tárgyalóteremben folytatódik, ahol a gyilkost lebuktatja a lopott csizma bélésére írt Sinka-vers: „Ó, szállj pipám árva füstje, / dohányom bomló ezüstje, / s ringasd rövid ifjúságom, / ami itt, a Kerek-érben, / kilenc varnyú szeme láttán / úgy foszlik szét, mit az álom...” (Tizenhét szilfa alatt).
Azért példamutató ma Sinka István költészete – osztotta meg lapunkkal Józsa Attila –, mert határtalan szeretet van benne a föld, a magyar nép és sors iránt. Sinka költészetében visszaköszön Arany balladáinak hatása, a maga mélységében és komorságában. A Parnasszus vezetője elmondta: a közeljövőben szeretnének eljutni ezzel az előadással a megye több településére, valamint terveznek egy Áprily Lajos-estet is.
