Seprődi János zenetörténész, folklorista lánya Kolozsváron született 1902. január 25-én. Szülővárosában végezte iskoláit, majd magyar–történelem szakon szerzett tanári oklevelet, később zenetanári diplomát is.
Nagyenyeden kezdte tanári pályafutását, majd a székelyudvarhelyi Református Tanítóképzőben tanított 1937-ig, amikor férjhez ment Kiss Árpádhoz, a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium tanárához. Férjét követve került Sepsiszentgyörgyre a Református Leányiskolába, amely 1941-től Református Polgári Leányiskola néven működött. 1960-ig az intézmény magyartanára.
Tanári pályafutása egybefonódott mese- és színdarabíró, rendezői tevékenységével. Már Udvarhelyen megírta első két mesejátékát, amelyeket az Ifjú Erdély adott ki 1946-ban, és a Jókai nyomdában nyomtatták Sepsiszentgyörgyön.
Hogy milyen céllal dolgozta fel a két népmesét – A síró-nevető királykisasszonyt és az Andris meseországbant –, arról így ír: „Székely népemnek akartam szolgálni azzal, hogy kiszedegettem a megszokottság közönyéből és új formában nyújtom vissza neki, mindazoknak, akik érzik, hogy megújulás csak a népi talaj nedveinek felszívása útján remélhető.”
A sepsiszentgyörgyi diákszínjátszásnak régi hagyományai vannak. Bibó Erzsébet igazgatónő irányításával a leánylíceumban a múlt század 20–30-as éveiben már magas szintű előadásokat mutattak be. A színjátszó csoport az önképzőkör keretében működött, s az iskolai ünnepségeken léptek fel. Az iskolai színjátszás történetében fordulópontot jelentett a Református Székely Mikó Kollégiumban működő fiú- és a leánygimnázium közös kezdeményezése a 40-es évek derekán. Ezt karolta fel Seprődi-Kiss Anna. Az általa betanított darabokat nemcsak a városban, hanem vidéken is bemutatták, „kultúratenyésztő feladatnak” tartották. Anikó néni (magunk között így neveztük) nagy segítséget kapott férjétől. A színjátszókat önkéntes alapon szerveződő csoportok segítették. Voltak díszletesek, kosztümösök, előadás-szervezők, pénzügyi felelősök.
Anikó néni olyan műsortervet készített, amely hozzáférhető volt diákoknak, érthető a közönségnek. Nevéhez fűződik a Nagy írók kis színpadon sorozat beindítása. Ennek keretében kerültek színre a Kérők, a Liliomfi, a János vitéz, A helység kalapácsa, A néhai bárány. 1945–1950 között a két iskola színjátszói nagyszerű sikereket értek el. Férje mellett nagy segítséget kapott Salamon Sándortól és Bodó Jenőné Szász Máriától. Dramatizálta a magyar klasszikusok műveit. Iskolai jegyzőkönyvek igazolják, hogy a két középiskola diákjai az 50-es években mutatták be Móricz Légy jó mindhalálig, Jókai A kőszívű ember fiai, Móricz Sári bíró című művét.
Ha eddig ezeket a darabokat csak felső osztályosok adták elő, Anikó néni kezdeményezi a ,,kisdiák-színjátszást”. Négy évig működött a gimnazisták (VII–VIII. osztályosok) színjátszó köre a leánylíceumban. A kis színjátszók tehetségét, irányítójuk magas szintű hozzáértését igazolja, hogy 1956-ban a Marosvásárhelyen szervezett tartományi versenyen az Egyszer egy királyfi című népi románc című előadással első díjat nyernek, majd 1957-ben A csillagszemű juhász című előadással második helyen végeznek. Anikó néni fáradhatatlan volt a diákszínjátszás felkarolásában. Egyszerre volt kis- és nagydiák-csoportja.
Amikor 1959-ben átadják az iskola új kultúrtermét (a mai Mikó-sportterem helyén állt), nagy sikert arattak a végzős diákok a Görög Ilona dramatizált változatával. Érdemes megemlíteni, hogy a főszerepet Bogáthi Mária alakította, és aki 1972-ben bánffyhunyadi diákjaival ugyanezzel a darabbal az országos versenyen első díjat nyert. Ennek kapcsán büszkén írta le ,,mestere”, Anikó néni, hogy ,,beérett a termés” (Kelemen József után). 1989 után a már több évtizedes hagyományt élesztették Salamon András (Sasi bácsi fia) és Nagy Enikő magyar szakos tanárok. A Salamon András által létrehozott Osonó egykori tagja, Fazakas Misi ma már nemzetközi szintre emelte a diákszínjátszást. E rövid iskolai színjátszás-történeti bemutatás után kanyarodjunk vissza Seprődi Anna pedagógusi eszmeiségének kidomborításához.
Egy 1941-ben tartott iskolai módszertani gyűlés jegyzőkönyve Seprődi Anna igazi tanári hitvallását örökítette meg: „A polgári iskola célja egész embert nevelni a helyes világszemlélet kialakítása, az eszményi jellem példájának megmutatása által... beoltani a diákokba a nemesebb élet utáni vágyat, hogy kívánja a szépet, higgyen a jóban és küzdjön az igazságért”. Hitvallása ma is érvényes, sok pedagógus megszívlelhetné!
A diákszínjátszás mellett a felnőtt színjátszás felkarolása is a nevéhez fűződik. A textilgyár felkérésére írta a Székely lakodalmas című játékot, édesapja Viszik a menyasszonyt című gyűjtése alapján. E darabbal országos hírnevet szerzett a nemhivatásos színtársulat (közel 190 szereplő) Bukarestben egy amatőr fesztiválon. Ugyanezt a darabot a marosvásárhelyi Állami Székely Népi Együttes is bemutatta 1957-ben Hajdú Zoltán rendezésében és Hubbesz Walter zenéjével. 1970-ben Varázsgyűrű című mesejátékát a sepsiszentgyörgyi színház is műsorára tűzte. Mesejátékait, az általa dramatizált klasszikusokat közölte a Művelődés, a Napsugár. A Pionír gyermeklapban ő vezette a Nyelves Kati című rovatot. Hagyatékában maradt (kiadatlan) az Asszonysorsok című emlékirata.
Férje korai halála után fiával, Seprődi-Kiss Attilával (színész, rendező) élt a Kriza János utcai házukban. Fia kitelepedett Budapestre, ő 86 éves korában itthon hunyt el 1988. január 25-én.
Harminc éve távozott az örökkévalóságba, de nevét cselekedetei halhatatlanná tették. Igazi példaképe iskolánknak, városunknak.
