Ebben a pillanatban senki sem tudja teljes mértékben előrevetíteni, hogy valójában milyen hatással lesz a digitális forradalom a felnőttek és gyermekeik életére. Ez a hatás pedig a legenyhébb kifejezéssel élve is nyomasztó.

A technológiai fejlődés, amelyben még most is óriási lehetőségek rejlenek, valójában hatalmas kulturális visszaesést okozott. Ha ez hamarosan nem változik, a „digitális földrengés” utórezgései nemzedékeken át hátráltatni fogják gyermekeink egészséges fejlődését.

Néhány számadat érthetővé teheti a jelenséget. Míg 2012-ben egymilliárdan regisztrálták magukat a Facebookon világszerte, addig idén májusban már 2,2 milliárd aktív felhasználója volt a közösségi oldalnak, ebből 307 millió európai. Minden másodpercben öttel nő az új felhasználók száma. A 18 és 24 év közötti bejelentkezettek mintegy fele már a reggeli ébredés után azonnal elkezdi a szörfözést a beérkező információáradatban. A Facebookra naponta több mint 300 millió új képet töltenek fel, a videók egyre nagyobb teret nyernek, a teljes Facebook-közösség napi szintű videómegtekintése 8 milliárd felett van.

Egy átlagtinédzsernek minden hónapban több mint háromezer szöveges üzenete, bejegyzése van a közösségi oldalon.

Egy nemzedék nagyobb részének a társadalmi és érzelmi fejlődése úgy megy végbe, hogy közben fenn vannak az interneten és a mobiltelefonjukba feledkeznek.

Adjuk még hozzá ehhez a zavarba ejtő és nyugtalanító statisztikákat az internetes pornográfiáról, zaklatásról és az online játékok elsöprő népszerűségéről. A virtuális játékpiac legfrissebb jelensége a kiváló hallású Granny horror-nagymama és a rémlány, Slendrina. Mindkét játékot 12 éven felülieknek ajánlják a gyártók, így tele vannak a videómegosztók sikoltozó, rettegő gyerekekkel, akik éppen azt örökítik meg, hogyan próbálnak túlélni az öldöklős, agyvelőfröcskölős jelenetekben. „Kicsit zavarba ejtő, hogy kínozni kell benne... De ha arra gondolok, hogy ez az a személy, akire mérges vagyok, olyankor felszabadul a lelkem” – írja a játék véleményrovatában egy fiatal lány.

Az utóbbi időszakban egyre több szülő, pedagógus aggódik az elektronikus média gyermekekre gyakorolt hatása miatt, tudni akarják, hogyan korlátozhatják gyermekeik hozzáférését a számítógépekhez, a számítógépes játékokhoz és egyéb digitális eszközökhöz, illetve hogy milyen életkortól engedhetik meg nekik ezek használatát.

Ahogyan általában a gyermeknevelésben, itt sem lehet konkrét módszereket vagy javaslatokat megfogalmazni. Ugyanakkor egy mai szülőnek – először az emberi kultúra történetében – a felmerülő kétségekkel és feladatokkal úgy kell megküzdenie a nevelés során, hogy ebben a küzdelemben nem tud az előző nemezdék tapasztalataira támaszkodni. A technika új világa a szülők mai nemzedéke számára idegen, jelentősen különbözik attól a világtól, amelyben felnőttek. Az offline generációnak kell nevelnie az online generációt.

Véleményem szerint azt kell alkalmaznunk az új kihívásokkal szemben, amit már megtanultunk. Védőfalnak kell lennünk, időt kell nyernünk gyermekeink számára ahhoz, hogy érett döntéseket hozhassanak: valóban meg akarják-e ismerni az online világot, akarnak-e csatlakozni hozzá.  

Kertész Tibor, a Gyulafehérvári Családpasztorációs Központ munkatársa

(folytatjuk)