Az első kérdés mindjárt az, hogy miért nevezzük a Bilderberg-csoportot titkos társaságnak? A válasz egyszerű. Azért, mert megalakítása után hosszú ideig még a létét is tagadták. Aztán amikor a kíváncsi újságírók nem hagyták annyiban a dolgot, és egyre több részletet hoztak nyilvánosságra, a Bilderberg-csoport is úgy döntött, hogy megjelenik a nyilvánosság előtt, legalábbis egy honlap erejéig, amelyen a minden évben más országban tartott tanácskozásai főbb témaköreit és a résztvevők listáját közli.
Persze nem tudhatjuk, hogy tényleg csak azokról a témákról tárgyalnak-e, amelyeket nyilvánosságra hoznak, és valóban csak azok vannak-e jelen, akiket a honlapon szerepeltetnek.
A honlap egyébként sem sokat változtatott a titkosságon, ugyanis a résztvevők csak általánosságban említhetnek témákat, feltehetően azokat, amelyek lehetséges szóba hozásához hozzájárulnak, és a meghívott médiumok sem hoznak le érdemi híreket a tanácskozásról.
Ezek után különösen rejtélyes, hogy a nemzetállamok vajon miért biztosítják a titkos társaságnak a teljesen hermetikus védelmet, ráadásul az ország költségvetéséből?
A Bilderberg-ülésekkel kapcsolatban általános az a vélemény, hogy résztvevői, szinte világkormányként viselkedve, a világpolitikát akarják irányítani. Ennek egyik eleme, hogy meghívnak olyan potenciális vezetőket, akikben látják annak a lehetőségét, hogy az eltervezett stratégiát hajlandók és képesek keresztülvinni.
Ilyen meghívottként szokták emlegetni például Tony Blairt és Bill Clintont. Az ülésen való megjelenésük után mindketten hamarosan vezető pozícióba kerültek. Persze azért időnként tévednek is a csoport tagjai. Ilyen eset volt például, amikor Bajnai Gordont hívták meg a 2014. évi választások előtt. Pozícióba segítése csak átmenetileg sikerült, nem számoltak a magyar emberek jogos negatív érzelmeivel.
A Bilderberg-csoportot 1954-ben alapította Bernát holland herceg, aki a jelenlegi holland király nagyapja volt, valamint David Rockefeller amerikai bankár. Az első találkozó színhelye a kis holland városkában, Oosterbeekben lévő Hotel Bilderberg luxusszálloda volt. Innen ered a név. Azóta évente találkoznak, a hely mindig egy luxushotel, amelyben ezen idő alatt – a megválogatott kiszolgálószemélyzeten kívül – senki más nem tartózkodhat.
Idén június 7–10. között a 66. találkozójukat tartották Torinóban, Olaszországban, ahol a bejelentett 131 részvevőre több mint 400 rendőr vigyázott. A találkozón négy miniszterelnök, két miniszterelnök-helyettes, a NATO főtitkára, a német hadügyminiszter és a holland király mellett Henry Kissinger is jelen volt.
De meglepően nagy számban tűntek fel idén a robotizáció, a digitalizáció és a mesterséges intelligencia területén működő cégek vezetői, illetve kutató-fejlesztők. Ez azt érzékelteti, hogy a robotizáció, az emberi munka gépekkel való felváltása, az emberekbe épített, különböző befolyásoló műveletekre képes eszközök területe nagyon is a Bilderberg-csoport érdeklődésének középpontjában van.
Egyébként a honlapon is meghirdetett főbb témák a következők: a populizmus növekedése Európában, a robotizáció és a munkahelyek jövője, mesterséges intelligencia, Amerika Donald Trump alatt, szabadkereskedelem, Olaszország, és van egy elég rejtélyes téma is, amely így hangzik: „az igazság utáni világ”. Az Egyesült Államok-téma láttán egy amerikai újságíró kifakadt: „Milyen alapon tárgyalnak valakik egy titkos megbeszélésen arról, hogy mi történik az én országomban?”
A nagy cégek közül ott volt a Royal Dutch Shell, a British Petroleum, a Vodafone, a Fiat–Chrysler, az Airbus és a Ryanair vezérigazgatója, továbbá több nagybank első embere, közöttük a brit központi bank kormányzója, a Deutsche Bank felügyelőbizottságának elnöke és a gazdasági válságot kirobbantó Goldman Sachs képviseletében a bank nemzetközi részlegének elnöke, José Manuel Barroso, az Európai Bizottság (EB) korábbi elnöke.
Ez egy nagyon is figyelemre méltó tény: vajon hogyan is lesz egy EB-elnökből egy óriási nemzetközi bank egyik vezetője? És vajon milyen pozíciót kínálnak majd fel eddigi teljesítményéért a bizottság jelenlegi elnökének, Jean-Claude Junckernek?
A médiát a brit The Economist, az amerikai The Wall Street Journal, a London Evening Standard és a német Axel Springer képviselte. Jelen volt továbbá Günther Oettinger is, aki az Európai Bizottság költségvetésért és humán erőforrásért felelős biztosa. A legnagyobb meglepetést azonban a vatikáni államtitkár, Pietro Parolin bíboros ottléte okozta. A rendezvényt idén is jelentős méretű tüntetés kísérte.
Témáiból és a résztvevőkből arra lehet következtetni, hogy a cél továbbra is ugyanaz: az úgynevezett új világrend megteremtése, amin a globalizáció gyorsított továbbvitelét, egy nemzetállamok nélküli világ létrehozását értik. Ezt a folyamatot segítheti a tömeges bevándoroltatás és a nemzeti érdekeket védő kormányok elleni fellépés.
Nagyon is valószínű, hogy ezt a két témakört egymással összefüggésben is elemezték a résztvevők. A rendezvénnyel kapcsolatban a döntő kérdés az, hogy milyen jogon, kinek a felhatalmazására tették.
Ugyanis, ha valóban fontos, a világ országait érintő témákat vitattak meg, akkor azt nyilvánosan, demokratikus keretek között kellett volna tenniük, beengedve a hírekről objektíven tudósító újságírókat is. Hiszen éppen az ott lévők közül többekre is jellemző az, hogy másokat rendszeresen kioktatnak demokráciából.
(Magyar Idők)
