Vannak emberek, akik szikáron állják a történelem viharait, akár a sziklatörmelékkel megszórt székely földbe kapaszkodó fenyők, és nem hajolnak meg a nagy időben. Vannak emberek, akikre az igazság kimondásának súlyát mérte rá az Isten, és panaszkodás helyett büszkén vállalják ennek cipelését. Vannak emberek, akik népükért emelnek szót egy életen át, és ettől nem lehet őket eltántorítani, ugyanis fittyet hánynak az érte járó fenyegetésekre. Vannak emberek… és Czegő Zoltán mindig közéjük tartozott, illetve tartozik.
Illik-e, szabad-e, kell-e a magyar költőnek, írónak politizálni – szegeztem neki a bennem régóta motoszkáló kérdést 2013 nyarán. Egy pillanatig sem gondolkozott a válaszon, csak éppen mélyen a szemembe nézett, mielőtt kimondta volna. A magyar irodalom és különösen az erdélyi nem lehet politikamentes, mert akkor semmit sem ér. Hiszen itt még az is politizálás, ha a világra jön egy magyar csecsemő – szólt parázsló visszafogottsággal.
Köszönöm az útbaigazítást, Czegő Zoli! A 80. születésnapod küszöbén pedig a magam és az általam képviselt Székelyföldi Magyar Újságírók Egyesületének nevében azt kívánom, hogy tartson meg téged nekünk az Úr erőben, egészségben, alkotókedvben még sokáig!
Bedő Zoltán
