Pénteken Călin Popescu-Tăriceanu az Európai Szenátusok Szövetségének a román parlamentben zajló 19. közgyűlésén az Európai Bizottságot vádolta meg, igen hevesen, túlzásoktól nem mentes felszólalásában az unió vezetőit tette felelőssé, hogy „a csatlakozást követően az 1950-es évek Securitatejának modelljére létrehoztak Romániában egy elnyomó rendszert”. A nem mindennapi kirohanás a bukaresti hatalom éles irányváltását mutatja, és egészen más ez, mint Magyarország vagy Lengyelország „szabadságharca”. A román politikusok nem országuk érdekeit védik, magukat és korrupt társaikat próbálják menteni, immár nemcsak itthoni, de nemzetközi összeesküvést vizionálnak, az úgynevezett párhuzamos államot tennék felelőssé mindenért, hitelteleníteni igyekeznek a teljes korrupcióellenes harcot. Ahogy közelednek az őket érintő ítéletek, egyre inkább túldimenzionálják a sötét erők hatalmát, mely létezik bizonyos mértékig, történtek visszaélések, elvtelen letartóztatások, igazságtalanul is meghurcoltak embereket (lásd a kézdivásárhelyi „terroristák” vagy Horváth Anna ügye), de mindez távolról sem oly mértékű, mint láttatni szeretnék.  Kézenfekvőnek tűnik mindent a párhuzamos államra kenni, mindenért az EU-t, Nyugatot okolni, pedig a gondok legfőbb okozói ő maguk.
A kormányzati baklövésekért nem a párhuzamos állam hibás, az esztelen béremelésekért, az elszabadult árakért sem, nem a sötét erők felelősek a hozzá nem értő, sötét agyú miniszterekért, a kapkodó, csak káoszt hozó reformokért. Nem a párhuzamos állam miatt kullog utolsó helyen a román oktatás és egészségügy, nem amiatt nem épülnek autópályák, hanem azért, mert az ezekért felelősöknek fogalmuk sincs, mit kellene tenniük. Jó példája a hozzá nem értésnek a közlekedési miniszter, aki minap azt nyilatkozta, ha autópályák épülnek Romániában, elmennek az országból a multinacionális vállalatok. S hogy a kormány is igazodjék a Dragnea–Tăriceanu trendhez, felrúgta a Világbankkal kötött autópálya-építési megállapodást, nincs szükségük a gonosz külföld szakértelmére, megoldják állami és magánberuházásokból (úgynevezett PPP-rendszerben). Mit sem számít, hogy korábban három ilyen próbálkozás már kudarcot vallott.

Mindezek után nincs, amiért azon csodálkozni, hogy Nagybánya román polgármestere is dél-tiroli mintájú autonómiát szeretne, elege van a bukaresti hatalomból, amely nem segíti, de akadályozza a helyi fejlesztéseket. Amíg Dragneáék a párhuzamos állammal és az egész világgal hadakoznak, egyre többen ismerhetik fel, nem ördögtől való az, amit Székelyföld akar, hisz az oly sokat emlegetett, oly nagyon rettegett sötét erőt éppen a politikai vezetők, a bukaresti hatalom jelenlegi birtokosai jelentik.