A társadalmi átalakítás és átalakulás kezdetei Romániában, ötvenes-hatvanas évek címmel Gagyi József kommunikáció szakos egyetemi tanár tartotta a Szacsvay Akadémia előadás-sorozat ötödik előadását vasárnap délután a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum Bartók Termében. Az előadás többnyire társadalomtörténeti megközelítésben mutatta be a pártállami hatalom szerveződését, a beinduló iparosítást, urbanizációt, a társadalmi átrétegződést és az elit átalakulását, mely folyamatok sorát az általános európai történések tükrében modernizációnak nevezte az előadó.
A 20. század közepén és végén zajló társadalmi forradalomnak – ami Nyugaton is zajlott, és aminek csúcspontja az 1968-as párizsi diákmegmozdulás volt – bizonyos értelemben a keleti megfelelője az, ami nálunk történt az 1968-as megyésítéskor, mely átalakítás előzményei a 19. században a vasúti közlekedés, az iparosítás és a globalizáció első formáinak megjelenéséig nyúlnak vissza.
A szocializmus építésének első korszaka, az 50-es, 60-as évek tulajdonképpen az alapozás időszakát jelentik, amikor még rengeteg minden nem annak tűnt, amivé később alakult, amikor az iparosodás, a városok átalakulása és a fogyasztás új lendületet kapott, amikor elkezdődött a parasztság leépülése, erősödött a nők társadalmi szerepe, az oktatás demokratizálásának és tömegessé válásának nyomán pedig megnőtt a diákság létszáma, és megjelent az a társadalmi osztály, mely azóta is egyre dominánsabban van jelen a társadalmi folyamatok alakulásában: a tinédzser korosztály.
Romániában az első, kommunisták által uralt kormány, Petru Groza kormányának megalakulásával (1945) kezdődött a változás, ezután következett a Román Népköztársaság kikiáltása (1947), a Román Munkáspárt, a Nagy Nemzetgyűlés az új kormány és a Népbiztonság Általános Igazgatósága (Securitate) megalakulása, valamint az államosítás (ezek mind 1948-ban), a következő évben pedig a kollektivizálással és az ideiglenes néptanácsok vezetőségének beiktatásával iszonyú gyorsasággal zajlott a társadalom centralizációja. 1950–1968 között négy alkalommal történt területi-adminisztratív átszervezés, mely a határok újra- és újrarajzolása folytán olykor igen ellentmondásos helyzeteket eredményezett a statisztikai hivataloknál. Gagyi József kijelentette: a szocializmus korszakában a társadalom nem volt kezdeményező, a társadalom átrendezését a hatalom tervezte, szervezte, elsősorban a pártapparátus működtetésén keresztül. A tervgazdaság a Szovjetunióban tanult tanácsadók közreműködésével zajlott, melynek alapja a kiszámítható, szabványosított munka, a termelés–fogyasztás, képzés–életút szabályozottsága.
Ezt a folyamatos intézményesítést, a társadalomnak minden szintű ellenőrzését, mely még a szabadidős tevékenységekre is kiterjedt, modernizációnak is nevezhetjük – mondta az előadó –, mert valójában ez indította el Romániát az ipari társadalommá válás útján.
A földhöz kötöttség és fizikai munka helyét a jelentésekhez kötöttség, szemantikai munka vette át: a gépek és emberek irányítása, szervezése, valamint az ehhez szükséges képzettség, flexibilitás, manipulálhatóság, kulturális nyitottság és sokféleség. Románia lakossága számára ekkor kezdődött a mobilitás és dinamikus átalakulás máig tartó korszaka, melyben minden megkérdőjeleződik és minden folyamatosan kérdőjeleződik meg.
