Az ellenzék az alkotmánybírósághoz fordul, pedig abban sem bíznak már, amióta úgy döntött, hogy az elnök Iohannisnak menesztenie kell a korrupcióellenes főügyésznőt, Kövesit. A Mentsétek meg Romániát Szövetség elnöke, Dan Barna szerint  „Románia a bűnözők paradicsoma lett”. Pedig úgy gondoltuk, hogy eddig is az volt. Barna azt is megemlítette, hogy: „azért jutottunk ide, mert jelenleg büntetőügyesek töltenek be köztisztségeket”. Ez a képviselő nem tanult semmit Iohannis esetéből, akit a „büntetőügyesek” emlegetése miatt megbüntetett a diszkriminációellenes tanács.

Nézőpont kérdése, hogy kit lehet büntetőügyesnek tekinteni. Csak olyant, akire az igazságszolgáltatás azt mondja, hogy a törvény szerint bűnöző. De ha a törvényen úgy változtatnak, hogy aszerint ne lehessen bűnözőnek tekinteni, akkor – ugyebár – ártatlan. Egy jó törvényváltoztatással akár a még most büntetőügyesnek aposztrofált Dragnea úr is rögtön patyolattisztává válik, és akkor már az őt bűnözőnek csúfolókat is beperelheti becsületsértésért.

Most azért kellett ilyen drasztikusan változtatni a büntetőeljárási törvényen, mert az igazságszolgáltatás nem tartotta magát ahhoz: inkább fusson száz bűnös, mint egyetlen ártatlan is bűnhődjék. Sok bűnöst és ártatlant is megvádoltak, aztán az ártatlanok bűnhődtek, amíg vegzálták őket, a bűnösök pedig megszabadultak. Okkal vagy ok nélkül lehallgattak boldog-boldogtalant (hatmillió embert) nemzetvédelmi okokra hivatkozva (pedig valójában csak magyarokat lehet ezzel vádolni), aztán vak tyúk is talál szemet és szemetet, majd – szemet szemért? – megvádoltak, akit éppen akartak.

A törvényeket tovább lehetne finomítani. Például törvényesíteni kellene a csúszópénzadást és annak elfogadását is. Mert mostanig mi történt? Elvárás volt például, hogy egy közbeszerzés elbírálásánál tíz (vagy tizenöt) százalékot vissza kellet adni annak, aki a nyertest hozzásegítette egy, az állammal kötött szerződéshez. Jobbik esetben a kenőpénzben részesültet elkapták a bűnüldöző szervek (ha nem éppen hatalmon levő társuknak juttatta annak tetemes részét), s a munkálatot elvégezte a nyertes cég. Rosszabbik esetben a megkentet nem kapták el, viszont a megmaradt nyolcvanöt százalékkal meglépett a kedvezményezett cég. De az is megtörtént, hogy minden rendben ment, a munkát elvégezték az alvállalkozók, a pénzzel meg meglépett a fővállalkozó. (A borvíz útja.)

Eddig mindenki gyanús volt, mindenkit figyeltek. A becsületesek vagy a gyávábbak, akik nem voltak elég bátrak engedni magukat megvesztegetni, esetleg nem is pályáztak, hogy ne legyenek gyanúsak. Ezért is állunk olyan jól a beruházásokkal. Bár újabban kiderült, hogy tulajdonképpen nincs is szükségünk olyan nagyberuházásra, mint az autópálya. Már a közlekedési miniszter is megmondta, hogy eddig még jöttek hozzánk a rossz utakon beruházók, itt vannak néhány éve, de ha autópályákat építünk, rögtön elmennek tőlünk. Ő ezt azzal magyarázta, hogy emiatt emelkednének a fizetések (?), de én inkább úgy vélem, azért nem távoztak el tőlünk, mert közben az utak állapota olyannyira leromlott, hogy nem mertek útra kelni. Ha viszont jó utak lesznek, akkor rögtön autóra pattannak és elviharzanak.

A nagykövetek, az unió, az Egyesült Államok, mind-mind aggodalommal figyelik az igazságügyi törvények megváltoztatását. Hozzájuk kell igazodni. Amerikában például a befolyásolással való üzérkedést pontosan szabályozták és lobbizás néven keményen űzik, mert így az nem törvénytelen. Nem tudok róla, hogy az amerikai Bechtel cég, amely az észak-erdélyi autópályát (nem) építette, és úgy itt hagyott, mint Szent Pál…, azért valami kárt szenvedett. És arról sem, hogy a felül­árazott, az oktatási intézmények által használt Microsoft számítógépes programokért az eladó külföldi cégnek haja szála görbült volna.