Az államnak dolgozunk

2018. június 27., szerda, Pénz, piac, vállalkozás

Idén egy átlagkeresettel rendelkező alkalmazott 201 napi keresetét az államnak adja, és csupán 164 napot dolgozik saját magának – számította ki Andrea Paul.

Az INACO, vagyis a versenyképességet monitorizáló kezdeményezés elnöke szerint az úgynevezett adóforradalom öt nappal növelte ezt az időt. A számítás alapját képező bruttó átlagbérhez (4512 lej) a munkáltatónak még 102 lejt kell hozzátennie, vagyis az átlagos bruttó bérköltség 4614 lej, miközben az alkalmazott 2640 lejt kap kézhez, és munkaadójával együtt 1974 lejt fizet az államnak – számolt a szakértő. Amennyiben keresetét mind elkölti, a 19 százalékos áfa, vagyis 502 lej szintén az államkasszát gazdagítja.

A bruttó bér nem kevesebb, mint 55 százaléka az állam zsebébe vándorol.

Egy évre kivetítve ez azt is jelenti, hogy egy átlagbért kereső alkalmazott július 20-ig kizárólag az államnak dolgozik – összegez a civil szervezet.

Hozzászólások

Megosztás: Cikk megjelenési időpontja: 2018-06-27 08:00 Cikk megjelenítése: 1022 Olvasóink értékelése: 0.05 Szavazatok száma: 20

Az ön értékelése:

Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Szavazás

Előző írásunk

2018-06-27: Pénz, piac, vállalkozás - :

Épülhet az autópálya

Ilyen rég nem volt Romániában: semmilyen adminisztratív akadálya nincs annak, hogy épüljön a Lugos–Déva autópálya – jelentette ki a szállítási miniszter.

Következő írásunk

2018-06-27: História - Hecser László:

Bűnük a magyarságuk volt (Dél-bihari tragédiák)

Nemrégiben háromszéki körútja alkalmával Baróton is járt Gábor Ferenc, a Magyarok Világszövetsége Erdélyi Országos Tanácsának frissen megválasztott elnöke. Látogatásakor tarsolyában ott volt az a négy kötet is, amelyben a Fekete-Körös völgyében elhelyezkedő Köröstárkány és Kisnyégerfalva (1919), valamint Magyarremete és Gyanta (1944) vértanúságát dolgozta fel. A világháborúk végén a környékbeli románság kihasználva erőfölényét rátört a békés magyarokra, és valóságos vérfürdőt rendeztek. Köröstárkányban kilencvenegy időst és fiatalt öltek meg, nem kegyelmeztek a vaknak sem, és volt, akit élve temettek el – 1919 fekete húsvétja után 204 gyermek maradt árva. Kisnyégerfalván tizenhét embert gyilkoltak meg csak azért, mert magyarok voltak, Magyarremetén negyvenegyen, Gyantán negyvenhárman vesztették életüket, köztük az alig kétesztendős(!) Antók Juliska. Szólni kell ezekről a történésekről, mert mártírjaink emléke kötelez; szólnunk kell, mert nem engedhetjük, hogy elhallgassák, eltöröljék történelmünk – mondotta a szerző.