Tették mindezt annak dacára, hogy egyetlen számítás sem igazolta derűlátásukat. Ha mindenkit sikerül maguk mellé állítaniuk – RMDSZ-t, kisebbségeket, Ponta szakadárjait –, még akkor is legalább 8–9 szavazat hiányzott volna a sikerhez. Persze, lehet arra alapoztak, hogy Dragnea elítélése után, mint patkányok a süllyedő hajóról, úgy menekülnek pártjukból a szociáldemokraták, ám a valóság erre is rácáfolt. Még mindig nagyobb vonzerővel rendelkezik Tăriceanu pártja vagy az SZDP, mint bármelyik ellenzéki alakulat, könnyen magukhoz tudják édesgetni (pénzzel, zsarolással) a bizonytalankodó, a hatalom vonzerejének ellenállni nem tudó képviselőket, szenátorokat.

A nagy kormánybuktatási kísérlet ha egyébre nem, arra jó volt, hogy a parlamenti pártok ismét megmutatkozhattak igazi valójukban. A koalíció igyekezett magabiztosnak tűnni, de azért nem merte honatyái lelkiismeretére bízni a döntést, így inkább kiterelte őket a teremből, nehogy meglepetést okozzanak. Az ellenzéknek szava sem lehet, hisz ezt tulajdonképpen tőlük tanulták, így konzerválta jó pár évig hatalmát Băsescu egykori pártja, az azóta liberálissá vedlett Demokrata Párt. Gondoskodtak arról is, hogy illetéktelen be ne juthasson az épületbe, lezárták a lifteket, elszigetelték az újságírókat, meghívottak csak a főtitkár engedélyével léphettek be. A legnagyobb ellenzéki párt, a liberálisok is sikerrel ítélték kudarcra saját bizalmatlansági indítványukat, hisz azonkívül, hogy tehetségtelen és hiteltelen pártelnöküket, Ludovic Orbant szánják miniszterelnöknek, majdnem semmit nem tudtak jövőbeli terveikből felmutatni. Ezzel eredményesen elriasztották azokat is, akik esetleg melléjük álltak volna a jövőbeli konc reményében. A Mentsétek meg Romániát Szövetség és Băsescu pártja erőtlenségük tudatában és arányában hallgatott, az RMDSZ pedig addig lavírozott a két tábor között, míg sikerült felmutatnia teljes súlytalanságát. Ők majdani tárgyalópozíciójuk megalapozása végett választották a bele nem szólást, de üzenetük félresikerült, azt bizonyították csupán, hogy velük vagy nélkülük, ugyanaz a kimenetele a dolgoknak, egyik oldal sem lesz több, eredményesebb voksaikkal. Feltették hát a koronát az elmúlt évek politizálására, amit eddig is sejtettünk, az immár kimondatott.

Nem volt meglepetés, a bizalmatlansági indítvány tegnap megbukott, folytathatja ámokfutását a rendszerváltás utáni Románia egyik leggyengébb kormánya. Nem változik meg a világ, és a pártok is maradnak ugyanazok: hataloméhesesek, mindenre elszántak önös érdekeikért. Csak a kamatláb emelkedik szorgalmasan, az infláció nő, az életszínvonal apad, de ez már nem zavarja a nagypolitika „csinálókat”, csak minket, a következmények elszenvedőit.