Szép és gazdag vidék. Gazdag épített örökség, gyönyörű hegyes-erdős tájak vonzzák a látogatókat, s ezt ki is aknázzák. Gondoljunk csak az UNESCO-világörökség részét képező bukovinai festett kolostorokra, mint Sucevița, Moldovița, Voroneț, Humor vagy a Nagy István fejedelem által alapított Putna, ahol a moldvai uralkodó sírja is található. A városok tiszták, a környék rendezett, tapasztaltuk a minap ottjártunkkor. Tényleg van különbség Suceava és más moldvai megyék között. Meglátszik, hogy másfél évszázadon keresztül osztrák fennhatóság alatt állt! A rendtartás rögzült a helybeliekben, s tovább öröklődött a következő nemzedék számára is.

Bukovinát önálló turisztikai desztinációként reklámozza Suceava megye önkormányzata. Úgy is jelenik meg a hazai és nemzetközi turisztikai kiállításokon, vásárokon. Nemrég a Bukovina köszönti Bécset című program keretében jártak Suceava megye elöljárói az osztrák fővárosban.

Hivatalosan létezik Bukovina napja: november 28. Az Osztrák–Magyar Monarchia összeomlása után, 1918-ban ezen a napon mondta ki Csernyivcsiben a románok általános tanácsa a Romániával való egyesülést. Mármint a nyugati időszámítás, a Gergely-naptár szerint. Ugyanis keleten, így Romániában is akkor még november 15-ét írtak az ott hivatalos Julián-naptár szerint.

Nos, Bukovina napját meg is ünnepelték. Hír volt, főleg a magyar sajtóban, hogy 2015. november 28-án Gura Humorului város központjában katonai tiszteletadás mellett, egyházi szertartás kíséretében, állami és önkormányzatokat képviselő hivatalosságok jelenlétében egy árbócra felvonták Bukovina lobogóját. Ezt természetesnek tartjuk, és azért említtetett az esemény többször is sajtóban meg politikai nyilatkozatokban, mert „nekik” szabad, „nekünk” meg nem. Azaz ezt a cselekedetet a román állam képviselői tudomásul vették, amikor meg Székelyföldről van szó, allergiásak a székely zászlóra, és igyekeznek eltávolíttatni, jelenlétéért bírságolni.

Arról már nem szólt a fáma, hogy három nap múlva, Románia nemzeti ünnepén kicserélték Bukovina zászlaját, s felvonták az állami lobogót. Most is ott van, idétlenül nagy. De nem ez utóbbi jellemző a térségre. Ott nem lobog minden település központjában óriási méretű piros-sárga-kék lobogó, és nem leng minden villanyoszlopon trikolór, mint Erdélyben vegyes lakosságú településeken. Ott nem románkodnak annyira.

Még az országszerte használt s állami intézmények által kiadott közlemények fejlécén látható, Erdélynek Romániával való egyesülése századik évfordulóját jelző „Románia 100” logót sem láttam. Viszont „Bukovina 100”-at igen, több helyen, és Suceava Megye Tanácsa honlapján is csak ez utóbbi szerepel.

Nem szeretek általánosítani, de úgy tapasztaltam, a bukovinai ember nem tartja magát moldvainak. Ő bukovinai! – ezt hangsúlyozza. És beszélgetés során kiérződik, hogy lekicsinylően kezeli a moldvaiakat, azaz a Bukovinán kívülieket. Félreértés ne essék! – románnak igenis tartják magukat, személyes benyomás szerint a románok legkiválóbbikának, de nem kérkednek ezzel. Bárcsak az egész ország ilyen lenne!

És a hivatalos turisztikai célpontok mellett ott van még két érdekesség: Moldvahosszúmezőn a fakanálmúzeum, amely magángyűjtemény, és Vatra Moldoviței településen a tojásmúzeum. Ez utóbbi Lucia Condrea tojásíró iparművész kiállítása. A hölgy jó értelemben vett megszállottja a tojásírásnak, amit művészi szintre emelt. Főleg hucul és bukovinai román népi motívumokat dolgozott fel, de látható ott csángó minta és a korondi kerámia mintakincséből átvett is. Egy tájegységenkénti gyűjtemény mellett főleg saját alkotásait állította ki a több ízben bővített, ízlésesen berendezett tározókban, kiállítóterekben. És reklámanyaga is van, többnyelvű: a románon kívül angolul, franciául, németül, spanyolul és magyarul is közöl magyarázatot tojásmintáira.

A lépten-nyomon nacionalista megnyilvánulásokba ütköző embernek néhány napos kikapcsolódás közben ott az az érzése támad, mintha Bükkország nem is Romániában lenne.