Minden bizakodás ellenére Beke Istvánt és Szőcs Zoltánt, a „székelyföldi terroristaper” néven elhíresült ügy kézdivásárhelyi vádlottjait öt év börtönbüntetésre ítélte a legfelsőbb bíróság terrorista (robbanóanyagok gyártása, birtoklása) cselekedetért. A Gyulafehérvári Táblabíróság tegnap elutasította, igaz, még csak első fokon, a gyulafehérvári római katolikus érsekség keresetét a Batthyáneum könyvtár visszaszolgáltatása ügyében. Az már csak hab a tortán, hogy kedden Marosvásárhelyen újabb felháborító ítélet született: Péter Ferencre, a Maros megyei önkormányzat elnökére közel ötvenezer lej bírságot szabott ki a táblabíróság, amiért korábban, még Szováta város polgármestereként nem távolította el a székely zászlót a hivatalról. Mindhárom ügyet tekintve különös, gyanakvást keltő ez a véletlen egybeesés, a Btk.-módosításokkal egyidejűleg hirdetett ítélet. Netán az igazságszolgáltatás hatékonyságát igyekeztek bizonyítani a törvény betűinek alázatos papjai?

A „székely terroristák” elítélése ugyanakkor a tegnapi parlamenti vitának nevezett bohózat ceremóniamestereinek is hasznos lehet, hiszen részben elterelheti a figyelmet arról, hogy pár óra alatt miképpen sikerült az ország döntéshozóinak végérvényesen lejáratni az ország egyik alapvető intézményét. A képviselőházi végszavazás ugyanis nem csak a hatalom jelenlegi birtokosainak gátlástalanságát mutatta meg, de az ellenzék teljes alkalmatlanságát és tehetetlenségét is, ami kimerül ugyanazon, már rendszeresen alpári személyeskedésbe torkolló vádak ismételgetésében, az alkotmánybírósággal való fenyegetőzésben, illetve az állandó bűnbakkeresésben (szövetségesek helyett). Hiszen a szenátussal ellentétben az alsó házban már nem volt egyértelmű a kormánykoalíció többsége (és nem feltétlenül az RMDSZ tartózkodása miatt), de ezt sem sikerült kihasználniuk. Klaus Iohannis államfő újabb kiállása, a taláros testület emlegetése ismét csak megerősíti azt a meggyőződést, hogy ő maga is igen távol áll a józanságtól és a pártatlanságtól.

Az elmúlt napok szinte vérre menő harcainak egyik eredménye máris borítékolható: az igazságszolgáltatás – melyre igencsak ráfér egy reform – nemhogy valamelyest bizalomgerjesztőbbként kerül ki ebből az egészből, hanem egyesek kénye-kedve nyomán még a jelenleginél is zavarosabb rendszerre készülhetünk fel. Sokatmondó e téren egyebek mellett az is, hogy az igazságügyi törvények mellett eddig határozottan kiálló RMDSZ döntéshozói is visszavonulót fújtak.