Tiltakozás a nemzetiségi oktatás újabb korlátozása miatt. Az anyanyelven történő felvételi vizsgák körüli polémia

Mintegy kétszázan írtak alá egy, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságához benyújtott petíciót, mely az anyanyelven történő felvételi vizsgához való jog visszaállítását követeli a felsőoktatási intézményekben.
Mint ismeretes, az elmúlt évtizedek alatt, tekintettel a kisebbségek igen nagy számára, Románia több nemzetközi fórumon is kötelezettséget vállalt az anyanyelvi oktatás és ezen belül az anyanyelvi felvételi vizsgák biztosítására. Ennek jogi garanciáit a román alkotmány és az úgynevezett „tanügyi törvény” is tartalmazza. A petíció mindkét jogforrásra szövegszerűen is hivatkozik, éppúgy, mint Ceaușescunak azokra a kijelentéseire, amelyek az anyanyelvi oktatás biztosítását a romániai oktatáspolitika nélkülözhetetlen tartozékának tekintik.

Jelek szerint – legalábbis a kolozsvári egyetemen és a Marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Intézetben – a petíció hatására a hatóságok visszavonták az anyanyelvi vizsgák eltörlésére kiadott belső utasítást. Ezzel szemben bevezettek egy olyan – eddig ebben a formában nem létező – előzetes szelekciót, amely „politikai megbízhatóság” szerint rangsorolja a felvételire jelentkezőket. Ennek alapján csak Kolozsvárott máris a jelentkezők mintegy 60 százalékától tagadták meg a felvételizés lehetőségét.

Erdélyi megfigyelők e tényekkel kapcsolatban két fontos szempontot emelnek ki. Rendkívül jelentősnek tekintik a petíció megfogalmazását, különösen azért, mert hasonló jelentőségű, névvel ellátott tiltakozásra az elmúlt évtizedekben nem volt példa. Másrészt a politikai megbízhatóság alapján történő előzetes szűrés a Securitate és a pártszervek közös fellépése folytán lehetővé fogja tenni, hogy az anyanyelvi felvételi vizsgák jelentősége csökkenjen, hisz az, aki ezután anyanyelvén kívánna felvételizni a mai romániai rezsim normáit alapul véve eleve megbízhatatlanná válik.

(1985/49. számú jelentés, 1985. július 5.)

Román soviniszta megnyilvánulások Marosvásárhelyen

Románia-szerte tapasztalhatóak a magyarellenes soviniszta megnyilvánulások. Marosvásárhelyen a II. számú poliklinikán párthatározatot hoztak, hogy a klinika területén csak románul lehet beszélni. A II. számú líceumban pedig – ahol van magyar tagozat – megtiltották, hogy a diákok az iskola udvarán magyarul beszéljenek. Ugyancsak megtiltották a magyar beszédet a magyar tagozat szülői értekezletein.

(1988/40. számú jelentés, 1988. július 5.)

Romániában ismét csökkentették a magyar tagozat osztályainak számát

A magyar nyelvű oktatás ellen irányuló frontális támadás leginkább a székelyföldi iskolákat érinti. Így Kovászna városban az 1988–89-es tanévben indított 7 magyar nyelvű osztályból az 1989–90-es tanévben már csak egy marad.

Nem különb a helyzet Maros megyében sem. A marosvásárhelyi középiskolák első fokozata beiskolázásáról (ez egyébként a régebbi tanrendszer IX. osztályának felel meg) nemrég összeállított kimutatásokból – és a román és magyar tannyelvű osztályok számszerű eltéréséből – világosan kitűnik Románia jelenlegi, kisebbségellenes iskolapolitikája.

(1989/56. számú jelentés, 1989. július 5.)

A mellékelt táblázatból kitűnik, hogy Marosvásárhelyen az Unirea Líceumban (az egykori római katolikus középiskolában, amely napjainkban is magyarellenes megnyilvánulások célpontja) hat román és négy magyar tannyelvű osztályt indítottak, a Matematika-Fizika Líceumban (a korábbi és mai Bolyaiban) négy román és hat magyar, az Alexandru Papiu Ilarian Líceumban négy román és két magyar, az Agráripari Líceumban öt román és egy magyar osztályt.

Bukarestben gyanús körülmények között meghalt egy férfi, aki az NSZK-ba akart kivándorolni

Georg Horn, 35 éves csárdai (Szatmár megye) illetőségű, német származású férfi június 29-én Bukarestbe utazott, hogy maga és családja számára az NSZK-ba való törvényes kivándorlásuk ügyeit intézze. A romániai emberi jogok helyzetét figyelő csoportok értesülése szerint Hornt a bukaresti német konzulátustól mind­össze 200 méterre két rendőr elfogta, és olyan súlyosan bántalmazta, hogy a helyszínen meghalt. A Szatmár megyei Securitate a családdal azt közölte, hogy Georg Horn egy bukaresti szálloda kilencedik emeletéről ugrott ki. Egyben figyelmeztették őket, hogy úgymond „a dologból ne csináljanak ügyet, mert akkor ők sem hagyhatják el az országot”. Georg Horn egyébként a nagykárolyi dohánygyár anyagbeszerzője volt. Temetése július 4-én volt szülőfalujában, Csárdán.

(1987/76. számú jelentés, 1987. július 6.)

Törvényerejű rendelet-tervezet a közép és felsőfokú tanintézmények végzettjeinek kihelyezésére

Július 3-án ülést tartott a RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottsága, mely – egyebek mellett – megvitatta a közép és felsőfokú tanintézmények végzettjeinek kihelyezését az 1987-es esztendőben.

Mint ismeretes, Bukarest évek óta az egyetemet végzettek kényszerkihelyezésével próbálja fellazítani a nemzetiségek demográfiai egységét. A magyarokat, németeket és szerbeket óromániai vidékeken kényszeríti munkát vállalni, míg a román diákokat Erdélybe telepítik. Ez az eljárás eleddig titkos vagy bizalmas utasítások formájában jutott el a végrehajtó szervekhez. Egyes források tudni vélik, hogy a PVB ülését követően, a pártvezetés dekrétum formájában immáron nyíltan meghirdeti és általánossá teszi a kisebbségi értelmiségek kihelyezésének eddigi titkos gyakorlatát.

A PVB üléséről július 5-én az Előre bukaresti pártlapban megjelent közlemény elsősorban a műszaki és agrárértelmiség jövendő repartizációját említi, mintegy eleve a gazdasági helyzettel magyarázva az intézkedés nélkülözhetetlenségét. Az előzmények ismeretében azonban nem férhet kétség ahhoz, hogy a dekrétum a magyar és más kisebbségi, humán értelmiségieknek Óromániába történő kényszerkihelyezése felől éppúgy intézkedni fog, miként az erdélyi állásoknak Óromániából Erdélybe kényszerített románokkal történő betöltéséről is.

(1987/77. számú jelentés, 1987. július 6.)
 

Szerkesztette: Szekeres Attila