Farcádi Botond
Az elnök szemmel láthatóan elemében van, élvezi a játékot. Liviu Dragnea napról napra idegesebb, rendreutasít, fenyegetőzik. Iohannis pedig kivár. Közben oda-odaszúr, amikor úgy látja, erősítheti pozícióját, ha szembefeszül Dragneával, kiáll, és igen határozottan ellenszegül, aztán újra elhallgat. Az alkotmánybíróság határozatáról szót sem ejt. Dragnea fújtat, tüzet okád, de a hangzatos fenyegetőzések után tehetetlenül vergődik. Iohannis jól tudja: nincs egyedül. Dragnea jól sejti: magára maradt.
A Laura Codruţa Kövesi korrupcióellenes főügyész menesztése kapcsán kiéleződött paloták háborújában az újabb epizódot hétfőn írják: Liviu Dragnea, a Szociáldemokrata Párt elnöke azt nyilatkozta, ekkor döntenek a koalícióban Klaus Iohannis államelnöki tisztségéből való esetleges felfüggesztésének kezdeményezéséről.
Klaus Iohannisnak semmi sem sürgős: semmilyen jogszabály nem írja elő, meddig kell végrehajtania az alkotmánybíróság döntését, melynek értelmében kötelezően helyben kell hagynia Tudorel Toader igazságügyi miniszter döntését Kövesi menesztéséről. Az elnök tábora az időhúzást győzelemként értékeli, hisz mindaddig tisztégben maradhat a korrupcióellenes harc vezérének tartott főügyész. És ami nekik győzelem, az Dragneának vereség. Ráadásul a szociáldemokrata pártvezér hiába igyekezne mielőbb véget vetni a játszmának: a gyors beavatkozás még fájdalmasabb vereséggel járna, mint az elnök látványos időhúzása és Kövesi tisztségben maradása. Ne legyenek ugyanis kétségeink: a népakarat megmentené Iohannist, ha a szociáldemokraták mégis nekiveselkednének a felfüggesztésnek, és eljutnának a népszavazásig. Az elnök leváltásáról szóló referendum kudarca borítékolható – a szociáldemokraták próbálkoztak már hasonlóval Traian Băsescu mandátuma idején, és akkor sem sikerült nekik. Nem véletlenül sietett az RMDSZ is gyorsan tisztázni: nem látnak okot a felfüggesztésre, de vélhetően a szociáldemokraták koalíciós partnereinek, Tăriceanuéknak sincsenek túl kellemes emlékei korábbi, látványos kudarcba fulladt próbálkozásukról.
Iohannis viszont szinte várja, hogy felfüggesszék, az újabb mandátumra készülő elnöknek hatalmas politikai tőkét jelentene, ha belekényszerítenék egy olyan kampányba, amelyben a korrupcióellenes harc és a jogállamiság védelmezőjeként léphetne fel. Éppen ezért a felfüggesztés szinte-szinte az egyetlen reménye, hogy újraválasztásáért a legfőbb esélyes pozíciójából szálljon majd versenybe egy év múlva: közel négyéves mandátuma alatt más megvalósítást aligha tudna felmutatni, mint hogy sikeresen szembeszállt a vörös bűnszövetséggel.
A kulcskérdés a paloták háborújának következő epizódjában, hogy Dragnea enged-e a rációnak, és a kisebbik rosszat választva óvatosan kihátrál a felfüggesztősdiből, vagy pedig belehajszolja magát és pártját egy biztos vereségbe.
