Új iskola önerőből
 – Valóban önerőből építtet elemi iskolát és óvodát a községvezetés Barabás Miklós szülőfalujában? – kérdeztük a polgármestert.
– Igen, de azt kérdezze inkább, hogy miért?! – felelte Tusa Levente. Kettős oka van: pályázni nem tudtunk, lehetetlen lett volna, ugyanis egy fogyó lélekszámú falunak, ahol a jelenben is alacsony a tanulólétszám, új iskolát nem építtet az állam, de nagy úr a muszáj, mert a márkosfalvi egy-négy osztályos iskola régi épülete csakhogy össze nem omlott. Lépnünk kellett, és ebben egyetértett velem a községi tanács is. Nem panaszkodhat egy hozzánk tartozó település sem, mert mindenütt ott volt az igyekezet, a jóakarat, hogy mozduljunk előre.

A neve marad: Barabás Miklós elemi iskola és óvoda

Emlékezetére alapozva e sorok írója is elmondhatja, hogy nemrég fejezték be Szentkatolnán a sportcsarnokot, Hatolykán új sporttelep és tekepálya, valamint gyógyfürdő épült, Martonfalván teljesen megújult és bővült a nyolcosztályos iskola épülete, új ravatalozót kapott minden település, részrehajlás nélkül támogatták a felekezetek templomtatarozásait, javítási munkálatait, folyamatban van az infrastruktúra kiépítése. Mezőföld egykoron tűrhetetlenül kátyús útján aszfaltszőnyeg van. Örömmel kaptuk lencsevégre a márkosfalvi épülő iskolát. Az éppen falatozó munkások újságolták, hogy az épületet a sepsiszentgyörgyi székhelyű Ördög Kft. kivitelezi, pirosban áll, s már a belső munkálatokat végzik. Abban bízhatnak a helyiek, hogy iskolakezdéskor az új épületbe hívja majd a csengő a gyermekeket. A régi iskolaépület további sorsa felől majd a községi testület dönt – tájékoztatott a polgármester.
Tanácstag és megyebíró
A helyi gondok felől Gál Attilától érdeklődtünk, aki Barabás Ferenccel együtt képviseli Márkosfalvát a szentkatolnai községi tanácsban, de egy személyben a helybeli református egyházközség gondnoka is, régi kifejezéssel élve, megyebírója.

Gál Attila

– Minden jelentősebb közösségi munkában éreztük a tanács és a polgármester segítségét. A legfontosabb természetesen az új iskola és óvoda, de az infrastruktúra részeként új aszfaltburkolat került a falu Martonfalva felőli bejárata és a Sajgó-hídja közötti utcaszakaszra. A polgármester megígérte, hogy tataroztatja a kultúrotthon hátsó részét, kicserélik az ajtót és ablakokat. Az épület önkormányzati tulajdon ugyan, de egyezség van arról, hogy egyházközségünk is használhatja, abban zajlanak a templomon kívüli közösségi rendezvényeink, ott van a gyülekezeti termünk. Ott működött a  körorvosi rendelőnk is, de sajnos orvoshiány miatt az megszűnt, senki sem jelentkezett, és így a családok Katolnán, Kézdin, Csernátonban kerestek családorvost maguknak. Már jövőre is van tervbe vett munkálat, mert ígéret szerint aszfaltoztatni fogják a falu belső, Kandia nevű részének hosszú utcáját.
– Mi a legégetőbb gondja a márkosfalvi megyebírónak?
– Templomunk és a harangtorony külső-belső tatarozása, meszelése. Örömmel mondhatom, hogy mi is részesülünk a magyarországi támogatásból, nagyon jókor érkezik. Természetesen a kiadásokat pótolja az egyházközség is, egyebek mellett kalákával, ha szükséges lesz. A katolnai községi tanács is megígért tízezer lejes anyagi támogatást, amiből a lelkészi lakás tetejét akarjuk újracserepezni, s azt követően rendezni majd a belsejét is.
Gál Attila tanácsosi munkáján kívül a helybeli Szabad Székely Közbirtokosság vezetője. Kérdésünkre elmondta, hogy üzemterv alapján javában folyik a tűzifa kitermelése a birtokossági erdőrészen, ami a dálnoki erdőség Hosszúbérc nevű területén van, s amelynek egy részét az okiratok zavarossága miatt csak peres úton sikerült visszaszerezniük. Az összterület 80,7 hektár erdő és 28 hektár legelő. Nem kevés, de nem is sok – mondta, mert sokat kell fizetni fenntartására és működtetésére. A tavaly 100 lejt tudtak kifizetni hektáronként minden tagnak és örökösnek. Van kitermelt tűzifájuk is, aki igényli, fizetés ellenében hozzájuthat.
Tevékeny gyülekezet
Papp Zsolt, a 437 lelket számláló gyülekezet református lelkipásztora készséggel beszélt eklézsiája jelenlegi helyzetéről. Megtudtuk, hogy második alkalommal szolgál a márkosfalvi gyülekezetben. Előtte volt eresztevényi, illetve New York-i lelkipásztor is, s lelkésztanára volt a református kollégiumnak.

Papp Zsolt

Érdeklődésünkre elmondta, hogy az egyházközség 10 hektár szántóterülettel rendelkezik, amit megművelésre bérbe adtak, 5,4 hektár egyházi erdőrészük is van a közbirtokosságban. Anyagi bázis ez számukra – mondotta, de ennél is fontosabb az az önkéntes munka, kaláka, melyben a hívek részt vállalnak, ha akad helyileg megoldható és kivitelezhető munkálat. Így sikerült teljesen bekeríteni a templom és a lelkészi lak telkét, és szintén közös erővel ültettek el 300 gyümölcsfát. Beindult a gyülekezeti élet, s mint mindenütt, nélkülözhetetlen a Tódor Eszter elnök asszony által irányított tevékeny nőszövetség, és hamarosan egy csokorba kerül a helyi fiatalság is a leendő IKE csoportban, no meg lassan kiegyenlítődnek az egyházfenntartási járulékok is.
Szentkatolna község testvértelepülési kapcsolatot tart fenn a magyarországi Rábcakapival – jutott eszünkbe. A lelkipásztor elmondta, hogy ezt a kapcsolatot a községvezetés élteti, de vannak márkosfalvi családok is, akik egyéni ismeretségük révén ápolják. Rábcakapi evangélikus többségű falu, egyházával nem született eddig testvérgyülekezeti kapcsolat.
Pistika, a krónikás
Berszán István kedves régi ismerősünkkel a helybeli templom csendjében beszélgettünk. Ő az, aki megérdemli, hogy krónikásnak szólítsuk, ugyanis évtizedek óta késztetést érzett/érez arra, hogy hangyaszorgalommal egy csokorba gyűjtse Kézdimárkosfalvának, szülőfalujának, Mátisfalvának és egyházközségeiknek, a márkosfalvi katolikus filiának minden adatát azzal a reménységgel, hogy hátha valaha gyűjtése nyomdafestéket is láthatna.

Berszán Zsolt

Berszán Istvánt – bár már a 69. életévét tapodja – Pistikának nevezik a faluban. Évekkel ezelőtt az eklézsia megyebírója is volt, ezt azonban mozgáskorlátozottsága miatt abba kellett hagynia. De memóriája friss, kívülről sorolja a falura vonatkozó adatokat, évszámokat, mesélt a jeles márkosfalvi kálvinista lelkészekről, a templomépítő zágoni Bodolákról, Bodola Ferencről, a fiáról, a híres negyvennyolcas főhadnagy és mérnök Bodola Lajosról (1825–1897), valamint a márkosfalvi harangok érdekes mondájáról. Ha Márkosfalva múltjáról van szó, mindenki őhozzá irányítja az érdeklődőt. Papp Zsolt tiszteletes értékeli Berszán István helyismeret-csomagját, és ígéretet tett, sort kerít arra is, hogy adatait nyomdai kiadványba menthessék. A templom előtti jelképes emlékműnél sikerült megörökíteni a fényképezés elől kitérni akaró falukrónikást. A falábakon függő néma harang, a megdőlt kopjasor, a gyérülő millenniumi fenyők alkotta körönd előterében ez Márkosfalva ötletes jelképe. S mivel most teljesen feljavították az Észak-Mezőföldet átszelő utat, már a külföldi autóbuszok is bemerészkednek érdekességeket látni. Egyik csoport éppen a különös emlékműre csodálkozott rá, s a különös jelzőt félszáz turista használta. Egyöntetűen úgy vélték, hogy ez és a hatolykai fából ácsolt, 1668-ból való harangláb közép-európai unikumok! Be kár – gondoltuk magunkban –, hogy nincs ezen a vidéken annyi anyagi erő, hogy virágozhasson az agroturizmus, panziók várhassák a vendégeket.
A márkosfalvi emlékmű tervezése és kivitelezése a csernátoni származású Kászoni Róbert képzőművész nevéhez fűződik. A haranglábon függő néma harang granulált márványból készült. A meg nem szólaló harangnak pedig nagyon sok jelentése van. A harangláb mellett öt, megdőlten földbe helyezett faragott fejfa –  kopja – az öt márkosfalvi hősi halottat jelképezi, akik az 1848–49-béli magyar szabadságharcban vesztették életüket. Faragott végződésüknek is mondanivalója van: megtudhatjuk, hogy milyen rangot viseltek például a harcban, hogy idősek vagy fiatalok voltak-e a hősök. A megdőlt kopjafa a vesztett csata szimbóluma, a győzelem után merőlegesen, egyenesen szúrták földbe a kopját a harcosok. Nagyon reméljük, hogy az arra hivatottak alkalmat kerítenek hamarosan, hogy összeállítsák a két világháború márkosfalvi hősi halottjainak névsorát, és nekik is méltó emléket állítanak.
Mezőpillantó
Mezőre pillantás nélkül nincsen faluvilág, mert a vidéki termelő embernek minden pillanatát leköti a két keze utáni természeti javadalom helyzete: kell-e még eső, nem kell több eső, megjelent a ragya, pusztul a paradicsom, nem volt időm „meghónaljazni”, jót tett neki a felhígított majorságganélé, nem akkor kell kertészkedni, amikor időm van, hanem akkor, amikor arra alkalmas a pillanat. Ilyenféle hangulatban kopogtattunk be régi ismerősünkhöz, a mátisfalvi Kovács Károly magántermelőhöz.
– Mit „mond” a mátisfalvi határ és konyhakert az Ön szemüvegén keresztül? – kérdeztük.
– Itt most mindent a pillanatnyi, tavaszi szárazságot követő esős időszak határoz meg – mondta. Én mérem a csapadékot: három nap alatt a mi térségünkben 64 mm csapadék esett le. Rendkívül kedvező számunkra, de pontosan egy hónappal ezelőtt kellett volna megérkeznie. Így is örvendünk, mert éppen most köt a pityóka, tele van virágával a határ, fontos azonban, hogy nem jött jéggel-viharral, mert gabonáink érésben vannak, szépek, s így egyelőre megmenekültek. Jó volt az eső a kukoricának, de a kikelés mikéntje miatt nem fog majd egyszerre beérni. Ezeket látva megelőlegezem a jóslást, hogy aránylag jó termés mutatkozik idénre. Azt azonban hozzáteszem, hogy nagyon gyorsan jön fel a gyom, „öltözködik” a határ, és ha nem ügyelünk a kapásnövényekre, uralkodóvá válik a „burjány”.