Akár többfogásos vacsorával is ünnepelhetett volna tegnap a szociálliberális kormánykoalíció. Első látásra hatalmas győzelmet arattak az utóbbi időben már halálos ellenségükké vált, az ügyész – vagy inkább párhuzamos? – állam felett, legyőzve annak egyik legerősebb és -határozottabb képviselőjét, a korrupcióellenes harc legfőbb irányítóját, Laura Codruţa Kövesi főügyészt.
Okot adhatna még a dínomdánomra, hogy a főügyésznek „bevitt” halálos ütés mellett a Klaus Iohannis államfővel folytatott háborúban is újabb nyertes csatát jegyezhetnek. Kövesi menesztésével a korrupcióellenes ügyészség egyértelműen komoly csapást könyvelhet el, az államfő pedig egy harminc napon keresztül sikerrel vitt játszma végén vesztesként húzódott vissza – igaz, mást nem is tehetett volna, ha egy kicsit is fontos számára a jogállamiság –, Liviu Dragnea és Călin Popescu Tăriceanu és természetesen a mögöttük felsorakozók mégsem mulathatnak felhőtlenül.
Azt, hogy mennyire nem jött el még a diadal pillanata, igen erősen példázza a leköszönő főügyész egy mondata, melyben kitartásra biztatja beosztottjait a korrupció legyőzésében. Kövesi mondata pedig megszívlelendő, eltávolítása ugyanis véletlenül sem egyenértékű az általa öt éven keresztül – ha hinni lehet az értesüléseknek – vaskézzel irányított intézmény megszűnésével, netán reformjával. Távozása távolról sem jelenti, hogy a túlkapások, rendelésre végzett vádemelések, politikai leszámolás- vagy koncepciós eljárásgyanús ügyletek, melyekre az elmúlt időszakban fény derült, megszűnnek, a titkosszolgálatokkal való összefonódások pedig hirtelen semmivé válnak. Ne feledjük, a korrupcióellenes ügyészség berkeiben továbbra is ugyanazok állítják össze a vádiratokat, vizsgálódnak, és noha a kígyó fejét levágták, könnyen megtörténhet, hogy a test vígan tovább él. Hogy meddig, azt nehéz most megítélni. Igen sok múlik azon például, hogy kit jelöl majd e hónap végén a megüresedett bársonyszékbe Tudorel Toader igazságügyi miniszter. Netán Kövesi elkötelezett hívei közül kell választania (ez könnyen megtörténhet, hiszen jelentkezéses alapon történik a jelölés), vagy sikerül végre a hatalomnak a saját emberét beverekednie a rendszerbe, átgyúrva az illetőt az esetleges szakmai ellenálláson, és nem utolsósorban „lenyeletni” őt az államfővel? Utóbbi kapcsán már most borítékolható, újabb egér-macska játékra számíthatunk Iohannis részéről, már csak a most elvesztett csatát kompenzálandó, a hatalom részéről pedig szintén biztosra vehető, hogy ez alkalommal is képesek elmenni a végletekig. A zászló jórészt nekik áll, hiszen Klaus Iohannis legtöbb egyszer utasíthatja vissza a miniszter jelöltjét, a kinevezés elnyújtása pedig újabb jó alkalom lehet Dragnea és bandája számára, hogy elővegye a felfüggesztéssel való fenyegetőzés lemezét.
A Kövesi-játszma tehát immáron nélküle, de folytatódik, a tét ugyanaz: a korrupcióellenes ügyészség feletti hatalom. Nagy kár ugyanakkor, hogy ez az egész történet mostanra már csak mellékszálnak tekinthető az igazságszolgáltatás elleni küzdelemben, az igazi rombolást a parlament már elvégezte.