Kányádi Béla Sepsiszentgyörgyön nőtt fel, negyvenéves koráig a kapát jóformán csak hírből ismerte, ma mégis az ő kis kertészete látja el Sepsikőröspatak, Kálnok és Árkos háztáji gazdálkodóinak zömét és többeket a megyeszékhelyről is virággal, zöldségpalántákkal, eltenni való zöldséggel. Nem volt könnyű beletanulnia az új mesterségbe, de szeretettel végzi munkáját, és öröm tölti el, ha más is elégedett azzal, amit ő nevelt, ő állított elő. Kertészete tisztes megélhetést biztosít, másokat is csak bátorítani tud, fogjanak neki, megéri, szép életük lesz, de azért arra int, csak az vágjon bele, aki kellőképp szereti a földet.
Falun a városi legény
Negyvenéves volt, amikor megelégelte, hogy nemcsak feladatait kell elvégeznie, de a főnökök rigolyáit is el kell viselnie. Úgy döntött, falun kezd új életet, kertészkedést. A terve megvalósításaihoz alkalmas területet keresgélve több hétig autóval járta a Sepsiszentgyörgyhöz közeli falvakat, amíg rátalált a sepsikőröspataki tizenöt áras területre és a pöttömnyi, utólag sok gondoskodást kívánó házra. Pénze mindössze annyi volt, amennyit a kilencvenes évek végén néhány hónapnyi svájci munkával meg lehetett keresni – a LAM segítségével jutott ki egy tejtermelésben érdekelt gazdához –, azért pedig nem akarták odaadni, de többet nem ígérhetett. Szerencséje volt, néhány héttel később visszahívták, jobb híján mégis elfogadják szerény ajánlatát. Önzetlen szakmai segítséget egy sepsiszentgyörgyi barátjától és annak édesapjától kapott – ezt utólag igyekezett munkával meghálálni –, és 2004-ben első lépésként két-háromezer karfiolt ültetett, amit aztán a piacon értékesített. Mivel óvatos duhajként nem vált meg teljesen régi életétől, és nem adta fel más megélhetési forrásait, ezt a jövedelmét – mint ahogy még nagyon sokat – mind vissza tudta forgatni: hogy a második évtől már palántákat is tudjon nevelni, megépítette első fóliaházát és eszközöket szerezett be. Jól számolt, mert palántái némi helyi reklám után az utolsóig elkeltek.
Szeretni a földet
A jóformán egész évben tartó munka január végén a virágdugványok és -magok elültetésével veszi kezdetét, majd február közepén a zöldségmagvak is földbe kerülnek. Az április közepéig-végéig tartó időszak kritikusnak számít, hiszen ha a zsenge hajtásokat fagy éri, pillanatok alatt megy tönkre minden, ezért a fóliákban folyamatos a fűtés. Nehéz feladat: két-három óránként végig kell járni a kályhákat, így folyamatos alvásra nincs sok esély. A megoldás központi fűtés beszerelése lenne, mert az nemcsak kényelmesebb, de gazdaságosabb is, a jelenleg szükséges húsz méter fa helyett talán felével is kihúzna egy szezont. Ez azonban túlságosan nagy befektetés lenne most, ezért még várat magára.
Április közepétől a palánták pikírozása, majd a virágok eladása, májustól pedig a palánták értékesítése van soron. Legtöbb, mintegy tízezer palánta paradicsomból szokott lenni, de ezrekben mérhető a különböző paprika-, karfiol-, téli- és nyárikáposzta-, zeller-, karalábépalánták száma is.
Nem kell a piacot járnia, elfogynak otthonról is. Ennek titka, hogy folyamatosan szép, erős és jól termő palántákat kell nevelnie, de fontos a vevők jó kiszolgálása is.
A muskátlit vagy cserepes folyóvirágot vásárlókat például olyan tanácsokkal látja el, amelyeknek köszönhetően azok még hónapok múlva is szépek, mutatósak lesznek. A zöldségvásárlók jó néven veszik, ha barátként, ismerősként kezeli őket, s megengedi nekik, hogy a fóliában kószálva szedjék le az igényeiknek leginkább megfelelő, szemüknek leginkább tetsző paradicsomot, paprikát. Amúgy a zöldség értékesítéséért sem kell a piacot járnia. A szezon kezdetétől, azaz július elejétől-közepétől a vásárlók egymásnak adják a kapu kilincsét. Előbb csak egy-két kilóért térnek be, majd augusztustól október végéig zsákostul viszik az eltevéshez szükségeseket.
Többet dolgozna
A kertészkedés nehéz fizikai munka: bírni kell a fólia melegét, a folytonos guggolást, hajolgatást, az öntözéshez szükséges víz cipelését, és megfelelő türelemre van szükség az aprólékos feladatok elvégzéséhez is. Úgy véli, az öntözést meglehetett volna egyszerűbben is oldani, ha a polgármester, Kisgyörgy Sándor némi jóindulattal viseltetik iránta. Az elutasítás nem szegte kedvét, ha nehezebb körülmények közt is, de folytatja, amit elkezdett. A ház körüli telek mellett még két kisebb parcellát művel meg, álma viszont, hogy tovább terjeszkedjen, a többletmunkát napszámosokkal végeztetné. Jó és folytonos segítséget nem egyszerű találni, egy-két próbanap után mindegyikükkel külön meg kell egyeznie, de azért akadnak, akikre lehet számítani, amikor megnő a munka.
„Tizenhárom év távlatából nézve mondom: jól tettem, amikor a kertészkedés mellett döntöttem. Úgy érzem, más, jobb ember lettem. Rengeteget tanultam könyvből, barátoktól és a saját bőrömön is – megtörtént, a kétezer mag alig negyedéből lett palánta, mint hogy az is, hogy reggel, mivel olyan fáradt voltam, hogy nem ébredtem fel a csergőre, rettegve mentem ki a fóliákhoz, vajon lefagyott-e minden –, dolgoztam, ha kellett, reggeltől estig, ám a jutalmam sem maradt el. A magam főnöke vagyok, ráadásul elért eredményeim miatt az utóbbi két-három évben már kevésbé félem a holnapot. A földet szeretőket arra bátorítom, fogjanak bele, ha nekem sikerült, ők is megtanulhatják ezt a szép mesterséget. Virágra, zöldségre és palántákra növekvő szükség van, idővel mindenki megtalálja a számításait” – mondotta Kányádi Béla.
