Catherine Parr és VIII. Henrik esküvője rendkívüli történelmi pillanat volt, ugyanis ezen a napon a legtöbbet házasodó király és a legtöbbször feleségül kért királyné állt az oltár elé. Henrik először Aragóniai Katalinnal házasodott össze, ám trónörökös híján és a szépséges Boleyn Anna iránt feltámadó vonzalma miatt az angol király végül a katolikus egyházzal való szakítást is vállalta a válás érdekében. Az uralkodó 1533-ban oltár elé vezethette Annát, ám az asszony túlzott politikai ambíciói és egy halott fiúgyermek születése arra sarkallták Henriket, hogy második feleségétől is megszabaduljon. A Boleyn-lány kevésbé bizonyult szerencsésnek elődjénél, hiszen 1536 tavaszán – felségárulásért – lefejezték.
Alig telt el pár hét, és egykori udvarhölgye, Jane Seymour lépett a kivégzett Anna helyébe, aki 1537-ben fiút szült Henriknek, ám a gyermekágyi láz hamarosan elragadta őt férjétől. A királyt különösen gyengéd szálak fűzték harmadik asszonyához – később mellette jelölte ki végső nyughelyét –, de a gyász­idő letelte után ismét házasodni akart. A sorban Klevei Anna következett, akit Henrik ifjabb Hans Holbein rendkívül csinos portréja alapján jegyzett el, a személyes találkozás azonban hatalmas csalódást hozott számára. Az 1540-ben megkötött házasságot végül soha nem hálták el. Az uralkodót  ismét hatalmába kerítette a kamaszos hév, miután megismerkedett a fiatal Catherine Howarddal, ám ötödik felesége 1542 tavaszán – Thomas Culpeperrel folytatott viszonya miatt – Boleyn Anna sorsára jutott. Henriket rendkívül megviselte Catherine hűtlensége, és arra az elhatározásra jutott, hogy hatodik alkalommal egy idősebb és megbízhatóbb erkölcsű asszonyt választ magának.
A szerencsés(?) hölgy Catherine Parr volt, aki az esküvő idejére, 1543-ra már elérte harmincadik életévét, és addig két férjét temette el. Catherine előkelő felmenőkkel rendelkezett, családfáját III. Richárdig (ur. 1483–1485) tudta visszavezetni. Catherine az olasz, francia és latin nyelvet is elsajátította, illetőleg több tudományban is széles körű jártasságot szerzett; a fiatal leány megkedvelte a könyveket, aminek eredményeként később az angliai hitviták egyik tekintélyes szereplője, népszerű író lett, ráadásul VI. Edward (ur. 1547–1553) és I. Erzsébet (ur. 1558–1603) személyiségfejlődését is pozitív irányban befolyásolta.
Neveltetése dacára Catherine persze nem élhetett önálló életet: 17 esztendősen feleségül adták Edward Borough-hoz, majd első férje halála után, 1533-ban a nála húsz évvel idősebb John Neville, Latimer lordja vezette őt oltár elé. Ez utóbbi házasság sem bizonyult sokkal szerencsésebbnek, ugyanis Latimer szintén rengeteget betegeskedett, 1543 márciusában pedig Catherine Parr ismét megözvegyült. Mindazonáltal az asszony második férje révén kapcsolatba került a londoni udvari körökkel, ahol hamar feltűnést keltett páratlan intelligenciájával, és aktív szerepet vállalt a konzervatív katolikus körök és a reformáció híveinek hitvitájában. A fővárosban töltött évek alatt Catherine megismerkedett Thomas Seymourral, Henrik harmadik asszonyának fivérével, aki Latimer halála után feleségül akarta venni az özvegyet, ám a két szerelmesnek utóbb csalódnia kellett.
Az uralkodó szintén szemet vetett a kellően erkölcsösnek ítélt asszonyra, és egy évvel ötödik felesége halála után, 1543 februárjában ajándékot küldött Catherine Parr számára. A király és Catherine 1543. július 12-én kelt egybe a Hampton Court Palace-ban, ahol ezzel egy időben VIII. Henrik hatodik feleségét Anglia és Írország királynéjává koronázták; ő volt az első nő, aki az utóbbi címet viselhette.
Catherine Parr és VIII. Henrik házassága három és fél évig, egészen a király 1547 januárjában bekövetkező haláláig tartott. A férfi azt az elvárást támasztotta új felesége irányában, hogy a botrányok után állítsa helyre a londoni udvar és a királyné személyének tekintélyét, Catherine pedig tökéletesen alkalmasnak bizonyult erre a feladatra. Az asszony jó kapcsolatot épített ki Henrik korábbi házasságaiból származó gyermekeivel, komoly gondot fordított taníttatásukra, és elsimította a családon belüli viszályokat. A színfalak mögött valószínűleg ő vette rá férjét, hogy Erzsébetet és Máriát (ur. 1553–1558) visszavegye az öröklési rendbe.
VIII. Henrik 1547 januárjában, 55 esztendősen fejezte be az életét. Rövid idővel a temetés után Catherine Parr úgy döntött, hozzámegy régi szerelméhez, Thomas Seymourhoz – a trónörökös VI. Edward nagybátyjához. A 36 esztendős asszony – életében először – teherbe esett, ám leánya, Mary érkezése után az újdonsült édesanya a szülőágyon lázas betegségbe esett, és 1548. szeptember 7-én elhunyt. Catherine Parr személyében a nőcsábász uralkodó talán legnépszerűbb felesége távozott a földi világból, aki a közhiedelemmel ellentétben nem csak Henrik ápolásában és mostohagyermekei nevelésében jeleskedett, hanem méltó királynéja volt Angliának.
Tarján M. Tamás (Rubiconline)