Nem létezik csalhatatlan, bevált recept a serdülőkorra, a fiatalok önállósodásának kritikus időszaka kezelésére – a fogyatékkal élő gyerekek szülői esetében ráadásul ez halmozottan igaz –, így a szakemberek is legtöbb ajánlani tudnak módszereket, melyeket esetről esetre kell alkalmazni – hangzott el szerdán a sepsiszentgyörgyi Irisz Házban a Diakónia Keresztény Alapítvány szervezte konferencián. Az előadó, Banga Erzsébet marosvásárhelyi pszichológus a szülő szerepére kereste a választ fogyatékkal élő fiatalok önállósodásánál, előadása ugyanakkor szem előtt tartandó részletre is fényt derített. Ezt követően a beszélgetés során több probléma is felszínre került, mint a segítségnyújtás korlátai vagy generációs és hozzáállásbeli különbségek.
Makkai Péter lelkipásztor, házigazda bevezetőjében rámutatott, sokszor tapasztalták azt követően, hogy belevágtak a fogyatékkal élő fiatalok segítésébe, hogy kényes és nehéz kérdés a szüleikkel való együttműködés, amit tovább nehezített, hogy nem igazán volt alkalmuk szakértői segédlettel kezelni ezeket a helyzeteket. Ezt próbálják most Banga Erzsébet – aki tizenhat éven keresztül az Alpha Transilvana Alapítvány vezető pszichológusaként tevékenykedett – segítségével valamelyest pótolni.
„Noha a szülőre hárul a neheze, de a szakembernek, a segítőnek is hatalmas szerepe van a fiatalok életében, integrációjukban. Mindenki szülőnek tekinthető, aki a fiatal fejlődésének valamely szakaszában meghatározó hatással van rá” – vázolta előadása keretét a szakember. Banga Erzsébet szerint bármely szereplőről is legyen szó, nagyon fontos, hogy felismerje, a fiatal milyen élettérből érkezik, milyen szerepkörök vállalására képes. A pszichológus szerint tapasztalat alapján a szülők nem ismerik fel, hogy éppen egy, a szabadságot igen tágan értelmező, netán „lövészárokba” vonult, esetleg megfelelési vagy tökéletességi kényszerben szenvedő kamasszal van dolguk, vagy ingatag (mocsaras), talán egy alacsony önbecsülésű ifjúról van szó. Ebből kifolyólag sok esetben még az esélye sem teremtődik meg annak, hogy úgynevezett gyümölcstermő életteret tudjanak létrehozni, melynek lényege a fiatallal megértetni, hogy ne egy szociális státusnak feleljen meg, inkább az apró örömökre figyeljen, ismerje, melyek az értékei, azonosítsa valós énjét. A fogyatékkal élő gyermekek szüleinek ez pedig kiemelten fontos lépés, hiszen hiányában jelentkezik az egyik leggyakoribb probléma: a szülők maguk is belefásulnak abba az élettérbe, melyből a fiatalt ki kellett volna mozdítani, és inkább átvállalnak feladatokat, szerepeket, és ezáltal az önállósodást szinte visszafordíthatatlanul megakasztják. Banga Erzsébet a tapasztalata alapján működő megoldásként a fiatal képességeinek, korlátainak azonosítását javasolta, és ezen belül a képességek támogatását a mindennapi kis sikerek felhasználásával. Elismerte ugyanakkor, hogy ez egy igen hosszú és sok nehézséggel járó folyamat. A szakember zárásként három, a konstruktív konfliktuskezelést szolgáló módszert is ismertetett.
