Váry O. Péter
Az a fránya kicsi vesszőcske vagy pontocska, vagy kalapka, amely minden nyelvben fontos hangátalakító alkatrésze a betűnek, a germán nyelvekben épp annyira, mint az újlatin nyelvekben. Vagy a magyarban. És a kisebbségben élő magyarnak pláne szívügye, hogy ha nevét leírják, arról az ékezet le ne maradjon. Ha mégis, hát szívfájdalom. Keserűség, megalázottság érzése, elnyomás, nacionalizmus. Trianon. Mert mi mindig oda lyukadunk ki, hogy Trianon, mert minden rossznak forrása onnan eredezik, és még ráadásul igazunk is van.
De hagyjuk most a történelmet. Pillanatnyilag legyen elég nekünk a saját házunk táján szétnézni. Sepsiszentgyörgyön, a legnagyobb magyar többségű romániai városban. Ahol zajlik az infrastruktúra-feljavítás rendesen (ezúttal a rendesen az egyfolytában szinonimájaként értendő), ahol – és ez már nem költői túlzás – minden utcában dolgoznak valamit. Nyár derekára például hozzáfognak a Kós Károly útnak is. Na, nem a Szövőgyár utcától az illyefalvi útkereszteződésig tartó résznek, hanem csak az unitárius templom és a Mikes Kelemen Elméleti Líceum közé eső sajátságos útkereszteződésnek. Ahol a csatornavezetékek összekötése szükséges, ami miatt fel kell ásni az utat, kicsit dolgozni a mélyben, aztán a gödröt visszatemetni, aztán újra felszedni az egész közlekedési felületet, becsületes alapot készíteni neki, majd leaszfaltozni. Ez a dolgok normális menete, nincs is semmi baj vele. A városháza annak rendje s módja szerint tájékoztatja a sajtót arról, hogy mi készül, a sajtó a maga során olvasóit-hallgatóit arról, hogy mi vár rájuk: hétfőtől félsávos útlezárás, persze torlódás meg kellemetlenség, de az igazság az, hogy most a legjobb túlesni rajta, a szabadságolások idején, amikor kisebb a forgalom a városban. Tehát ezzel sincs semmi baj.
Azzal sem, hogy a hétfői félsávos útlezárásból semmi nem lett – tudom, van, aki megharagszik rám amiatt, amit most mondok, de már eléggé megszoktuk, hogy ne higgyünk az ígéreteknek. Főként a határidőseknek. Pláne, ha a városbeli munkálatokról van szó. Végül is ezzel sincs semmi baj. Mert az útlezárásból biztosan lesz valami. Erre utalnak az ideiglenes forgalomelterelésre figyelmeztető sárga táblák, amelyek már tegnap kikerültek az érintett utcákba. Ami nagyon helyes, elvégre nem mindenki olvas újságot, hallgat rádiót, és a pontos tájékoztatás mindennél fontosabb. Csak épp a magyar nyelv nem fontos senki számára. A Kórház utca aljában (hivatalosan Szabadság tér) kihelyezett sárga táblán például azt írja: jobbra, a Kos Karoly utcába nem lehet onnan behajtani. Akinek nem tűnt volna fel a kis hiba: hát persze hogy már megint az ékezetek hiányzanak a szép emlékű Kós Károlyról elnevezett utcanévben. És ráadásul nem először, a legutóbbi ottani utcajavításkor szintén ékezetek nélkül írták ki a nevét. Akkor is szóvá tettük. Most is meg kell tennünk. Hátha kerül illetékes, aki korrigáltatja a hiányt a táblát készíttető céggel. Olyan, aki számára fontos, hogy ne maradjon le nevünkről az ékezet.
