Az uniós vezetők aztán elkezdték szépíteni az amerikai elnök európai „ellenségeit” lebunkózó szavait, mondván, hogy az unió és az Egyesült Államok a legjobb barátok, és aki ennek az ellenkezőjét mondja, az hamis híreket terjeszt. Miután kinyilvánította nem éppen hízelgő véleményét és diadalmaskodott európai uniós barátai felett, elment egy kicsit udvarolni az angol királynőhöz. Ott is megmutatta, milyen kemény gyerek, aki nem hajol meg még a 92 éves királyi fő előtt sem: elkésett a teázásról, majd leelőzte a királynőt a díszszázad előtt. Az angol miniszterelnöknőt, Theresa Mayt Trump egy darabig dicsérte, mint cigány a lovát  annak kapcsán, hogy az unió második legerősebb állama, Nagy-Britannia kiszállt az unióból, de most rápirított, mert nem hallgat rá, pedig megmondta neki, hogy perelje be az EU-t. Vajon Trump mennyire örülne, ha például az Amerikai Egyesült Államokból kiszállna egyik állama, mondjuk Texas, a második legerősebb tagállam Kalifornia után?
Miután így győzedelmesen végigvonult fél Európán, repülője orrát Finnország felé fordította, hogy Helsinkiben találkozzék az orosz nagymedvével, Putyinnal, akit nem ellenségének, hanem vetélytársának nevezett, és akivel, remélte, könnyebben szót fog érteni, mint az ellenséges uniós barátokkal.
A finn fővárosban igen nagy volt a készültség. Helsinki kikötőjében még hadihajók is megjelentek, mint a nagy októberi szocialista forradalom kitörésekor Szentpéterváron a Néván. Már attól tartottam, hogy itt is lőni fogják a finn elnöki rezidenciát, mint ahogy az Aurora a Téli palotát. Szerencsére a találkozó békében zajlott le. A két elnök azzal igyekszik megmutatni erejét, hogy mennyi ideig várakoztatja a másikat, amiből a szakértők aztán mélyreható következtetéseket vonnak le. Végül is Putyin repülője 55 percet késett, de Trump nem maradt adós, és 20 perccel Putyin után érkezett a légyottra. A tudósítók kezükben stopperórával mérték a két elnök kézfogásának hosszát, amely három másodpercre nyúlt. Nem kerülte el figyelmüket, hogy Trump kacsintott-forma Putyinnak a találkozó elején. Azt mondta, hogy a viszony a két ország között soha ilyen rossz nem volt, „hála a sokévnyi ostobaságnak, hülyeségnek”, de ennek ott helyben rögtön véget vetettek, valószínű, az amerikai fegyvergyártók nagy bánatára. Putyin adott Trumpnak egy futball-labdát, és kijelentette, hogy az immár az ő térfelén van. Trump hamar lepasszolta a labdát felségének, de a rosszmájúak szerint azt nem szabad bevinni a Fehér Házba, mert biztosan lehallgatókészüléket rejtettek bele.
A kétoldalú tanácskozáson szóba került, hogy Putyinék beavatkoztak az amerikai elnökválasztásba, amit az orosz elnök rögtön hárított, mint hálóba tartó labdát a jó kapus. Errefel Trump azt válaszolta, hogy ő el is hiszi neki, mert jobban bízik benne, mint saját titkosszolgálatában. Ezek után lett nagy felhördülés Amerikában, ahol a sajtó, a politikusok és a szakértők sincsenek megelégedve, keményen bírálják Trumpot az orosz elnökkel vívott barátságos mérkőzésen nyújtott teljesítménye miatt, mert szerintük Putyin nem is medve, hanem inkább ravasz róka, aki jobban játszott, mint Trump, és ő rúgta a gólokat. Egyik bírálója szerint az amerikai elnök Helsinkiben egyenesen hazaárulást követett el!  
Trump összes európai tanácskozása után tartott egy-egy sajtótájékoztatót, majd amikor locsogó fecsegése miatt kezdték bírálni, eredeti leleménnyel cáfolt, miszerint nem azt mondta, hogy hiszi, hanem hogy hiszi a piszi Putyin szavait. Most már tolmácsát is szőnyegre akarják hívni a Fehér Házba. Hátha rá lehet kenni, hogy az illető rosszul fordította Trump Putyinnak muzsikált szövegét? Mert így születik a béke manapság.