Harmadik éve immár, hogy Tusványos belopózik Sepsiszentgyörgyre is: a szabadegyetem művészeti rendezvényeinek részeként az Erdélyi Művészeti Központ (EMŰK) ad helyet egy-egy kiemelt képzőművész tárlatának, melynek megnyitóját Tusványos első napjára időzítik. Tegnap Paulovics László, a szatmárnémeti születésű, húsz évig Németországban élt, majd Szentendrén megtelepedett festő- és grafikusművész munkásságát bemutató tárlat nyílott az EMŰK-ben.
Alapítása óta ez a hetvenedik kiállítása az EMŰK-nek – annak az intézménynek, mely még nem is olyan régen egy nagy álom volt csupán, de az álmok városában valósággá lett – mondta köszöntőjében Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere. Hozzátette, a kortárs művészet többet érdemel, mint a jelenlegi EMŰK-székhely, és arról biztosította a kiállításmegnyitón részt vevő nagyszámú közönséget, a magyar kormány segítségével ezt az álmot is kézzelfoghatóvá varázsolják.
A Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. közreműködésével létrejött tárlatról a MANK ügyvezetője, Tardy-Molnár Anna elmondta, a budapesti és a sepsiszentgyörgyi intézmények között nem a megszokott együttműködés jött létre, ide úgy jönnek, mint távoli kedves rokonhoz, ajándékba a termés legjavát hozzák el – ezért esett választásuk Paulovics Lászlóra.
A maga során Németh Zsolt, a Magyar Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke reményét fejezte ki, a MANK katalizátora lesz a magyarországi és az erdélyi magyar művészet összenövésének, mert összenő ugyan, ami összetartozik, de a magyar és az erdélyi művészet összenövése bonyolult folyamat.
Antal Árpád polgármester gondolatát folytatva kiemelte, az erdélyi magyar művészet megérdemli, hogy méltó galériája legyen, és ez a terv kezd is már körvonalazódni.
A kiállító művészről megjegyezte, Paulovicsnak sokkal jobban ott lenne a helye a magyar művészet polcain, mint ahol van, a Visszatekintés című életmű-válogatásának tavalyi, a Kolozsvári Magyar Napokon a Bánffy-palotában tartott bemutatója, majd a budapesti Vigadó Galéria utáni sepsiszentgyörgyi kiállításával elindult végre ez a folyamat is.
Szerinte ugyanis Paulovics László művészete európai, de nagyon magyar művészet, ugyanakkor intellektuális művészet, a nézőnek meg kell fejtenie a különböző jelentésrétegeket, ilyenformán a tárlatlátogatás nem kikapcsolódás, hanem bekapcsolódás – állapította meg a politikus.
Paulovics László. Fotó: Albert Levente
A kiállítás szakmai ismertetése során Szepes Hédi művészettörténész, kurátor elmondta, bár a tárlaton csak festmények és grafikák láthatóak, jelentős Paulovics színházi tevékenysége is, hiszen több mint száz díszletet, hatvan előadás jelmezét alkotta meg, de tervezett könyvborítót és illusztrált is könyvet, szakrális festészetének jellemző példája a szatmári főtemplom főoltárának elkészítése. Művészetére az a jellemző, hogy belülről kifelé dolgozik, azaz belső látomásai nyerik el a külső valószerűséget. Megállapította, festői munkássága több szakaszra osztható, Németországba való emigrálása előtt az örök játék, a vonzás-taszítás párharcából születtek a többnyire figurális képei, aztán egy absztraktabb, nonfiguratív korszaka következett, majd 1997-es Magyarországra való visszatelepedését követő alkotásaira a tiszta képépítés, a színek tudatos felhasználása jellemző. Grafikái beszélő képek, feszül bennük a dráma, de ott van bennük a megnyugvás is, mondta Szepes Hédi, összegzésképp kijelentve: Paulovics László a nyers művészet hiteles példáját mutatja, káoszt rögzít és rendet teremt egy művön belül.
