Többévi panaszos kéréseim részleges megoldására kaptam ígéretet illetékes személytől egy másfél éve hozott helyi tanácshatározat alapján. Határidőt firtatva a májust tartottam volna jónak, de az illetékes június közepét találta megfelelő időpontnak. Nyomatékos biztosítékot a határidő betartására határozott lendületű, kemény szorítású kézfogással adott.
Boldogan újságoltam a sikert egy ismerősömnek, aki szánakozva bámult rám: te ezt hiszed? Azzal érveltem, hogy a kézfogásnak jelentősége, értéke van mindennapi életünkben. Különösképpen egy választott elöljárótól! A kézfogás az adott szónak tartalmat, bizonyosságot ad. Annyit jelent ilyen esetben, mint okiraton a pecsét vagy a kézjegy. Hányszor hangzik el: kezet adsz-e rá? S ha igen, az annyit jelent, hogy ígéretének komoly alapja van, nem akar becsapni.
A kézfogást jóakarattal, nyíltsággal, barátsággal és még sok más pozitív értékkel társítom – magyaráztam, és érveim alátámasztására elővettem dr. Lévai Lajos Székelyföldi képek címmel 1934-ben kiadott könyvecskéjét, s lelkesedve idéztem belőle: „Egy székely ember kézfogása annyi, mint máshol hét pecsét alatt megkötött szerződés.”
Példákat is mondtam. Amikor a tömbházlakásomat adtam el, a vásárló azt kérte, egyezzem bele, hogy a vételár nagyjából tíz százalékát később adja. Írásba nem foglaltuk az elmaradást (sőt, a közjegyzői okiratban elismertem, hogy megkaptam az összeget egészében), csupán kezet fogtunk, mialatt jó erősen egymás szemébe néztünk. A megbeszélt időpont előtt egy nappal hozta a pénzt, hiánytalanul.
Másik esetem a dálnoki tetőn történt, éjjel. Egy Bákó megyei autós a sötétben kínlódva próbálta működőképessé tenni elromlott járgányát. Gyorsan elővettem az elemlámpámat, és nála hagytam. A sötétben nem láthattuk egymás arcát. Megadtam a címemet és kezet fogtunk. Két hét múlva a lámpámat elküldte – meséltem, és úgy éreztem diadalmasan, hogy meggyőztem vitázó társamat a kézfogás erejéről. Most sajnálattal állapítom meg, hogy ebben az esetben neki volt igaza, nem minden kézfogás ilyen...
Íme, van már negatív példám is, egy olyan kézfogás, amely hamis gondolatokat leplezett. Ez talán rosszabbul esik, mint a beígért munkálatok elmaradása révén keletkező kellemetlen környezeti hatás.
Lehet túlzásnak venni a fenti hétpecsétes véleményt, lehet legyintéssel elintézni az ígéret(ek) be nem tartását, lehet hivatkozni arra, hogy napjaink nem hasonlíthatóak a régebbi időkhöz, de egy közösség elöljárójának a kézfogásos ígéret betartása saját belső törvénye kellene hogy legyen. Jó volna erről felismerni egy választott elöljárót!
Bede Ferenc
