A keretmese Robin Hood történetére épült, a Stanciui család jóvoltából íjászatot is tanultak a fiatalok a sok minden egyéb (elsősegély, magyar népdalok és történelem, egymás elfogadása jóban-rosszban, pozitív játékszellem kialakítása, a vadonban való élés szabályai, tábortűzrakás, csomózás stb.) mellett. Az 58-as létszám változott, mert vasárnap a szülők számára is nyitott volt a tábor. Az esős idő ellenére szerdán túrát szerveztek a Madarasi Hargitára, amelyet a székelyek szent hegyeként emlegetnek.

Főleg a magyarországi, békési cserkészeknek és vendégeknek volt nagy élmény a kirándulás, de szomorúan állapították meg, hogy a giccs ott is terjed, a fák ritkulnak, a természet pedig veszít csodás szépségéből, ha az ember hozzá nem értően kezeli...

A medveveszély miatt számos felnőtt is jelen volt, akik szép, de nem könnyű napokat töltöttek gyermekeikkel. A cserkészfoglalkozások mellett naponta volt szentmise, a ferences Julianus testvér visszatérő vendége a tábornak, és Tamás József segédpüspök is tiszteletét tette rövid időre.
„Sok-sok élménnyel gazdagodtunk – foglalta össze tömören Cseh Apolka cserkész a tábort. – Tanulhattunk a vizeinkben elő kárászokról, és arról, hogy miképpen mentsünk életet. A zord időjárás ellenére nem unatkoztunk Robin Hood erdejében, számháborúztunk, métáztunk. Amikor nem volt megtervezett program, akkor sem gubbasztottunk egyedül a sátorban, hanem inkább maffiáztunk vagy valamivel elütöttük az időt. Még új barátokra is szert tehettünk, a búcsúzás pedig sokak szemébe könnyet csalogatott. Úgy érzem, a sok megpróbáltatás és nehézség ellenére is még jó lett volna pár napot együtt tölteni. Nagyon hálásak lehetünk feljebbvalóinknak és a jó Istennek, hogy létrejöhetett ez a cserkésztábor.”