Olvasom Nigel Farage brit jobboldali politikus véleményét, miszerint Belgium nem valódi ország, hanem mesterségesen létrehozott képződmény; két különálló része eltérő nyelvet beszél, nem szereti egymást, nincs közös újságjuk, sőt, még közös tévécsatornájuk sincs...
És sorolja a való igazat az ország nem is oly régi születéséről, az alig 1831. július 21-én kezdődő függetlenségéről. Sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy annak idején a britek is részt vettek Belgium mesterséges létrehozásában. Mindezeket ki merte mondani ország-világ előtt, amikor az EU vezetői az EU parlamentjében köszöntötték a belga miniszterelnököt, Charles Michelt.
A mai Belgium területe az 5–9. században a frank állam része, majd a 15. századig a Német-római Birodalom hatalmi harcainak színtere volt. A spanyolok 1555-től 1714-ig uralták, majd ezt követően 1794-ig a Habsburgok uralma alatt állt. Franciaország 1794–1815 között birtokolta, majd Hollandia része volt 1830-ig. Egy ,,népfelkelés” felszabadította Belgiumot, és a nagyhatalmak elismerték az ország függetlenségét. Ezért a szövetségi alkotmányos monarchia nemzeti ünnepe 1831. július 21.
Az ország északi, alföldi tájain a holland nyelvű flamandok, délen a franciául beszélő vallonok élnek.
Vallóniát hatalmas nehézipari övezet jellemzi, amelyet az Ardennek feketeszén- és vasérckincse hívott életre. Mára a bányák jórészt kimerültek, de jelentős a térség színesfémkohászata, fegyver- és gépgyártása, építőanyag- és importra épült vegyipara...
Északon a tenger és a folyók által feltöltött Flandriai-síkság az ország fő mezőgazdasági területe. Az óceáni éghajlat a sokoldalú takarmánytermesztésnek, rét- és legelőgazdálkodásnak, valamint a tejelőszarvasmarha-tenyésztésnek kedvez. A lenfeldolgozás fontos tevékenysége volt a városoknak már a középkor óta (brüsszeli csipke). A főként külföldi nyersanyagokat feldolgozó kőolaj-finomítás, színesfémkohászat és elektronikai ipar a kikötővárosokban telepedett meg.
A kétnyelvű főváros, Brüsszel több nemzetközi vállalat és intézmény (NATO, EU) központja. Belgium közigazgatási rendszere tíz tartományra és egy fővárosi régióra oszlik. A 2007-es népszámlálás szerint a 10,5 millió lélek által lakott ország népcsoportjai a következők: flamand 58, vallon 31, német 1, külföldi 10 százalék... Vallásuk szerint a római katolikusok vannak többségben (74%), utánuk a szabadgondolkodók (11%) és a felekezeten kívüliek (9%) következnek, majd a muzulmánok (4%), és a sor végén a protestánsok (1%), illetve az egyéb kategóriák (összesen 1%).
De vajon mennyit nyert (vagy veszített?) Belgium lakossága az utóbbi 11 évben államvezetésének sok-sok ezer külföldi migránst befogadó politikájával? Vajon mikor, hány év múlva derül ki, hogy sikeres volt-e a brüsszeliek minket, magyarokat is bedarálni akaró erőszakpolitikája?!
