Cs. Szabó László (1905–1984) író, esszéista munkásságát a Hazajáró lélek című kötetben, az íróról szóló tavalyi emlékkonferencia anyagát pedig egy kiadványban adta ki a Magyar Művészeti Akadémia (MMA). A köteteket a Pesti Vigadóban mutatták be.
Az MMA Művészetelméleti Tagozata 2017 októberében rendezte meg emlékülését az író tiszteletére A tág haza címmel. Az ülés előadásainak szerkesztett tanulmányait adták közre A Magyar Művészeti Akadémia konferenciafüzetei sorozatában – fejtette ki a tegnapi bemutatón Nagy Borbála Réka, az MMA Kiadó szerkesztője. A Hazajáró lélek című kötetbe a szerkesztő, Szakolczay Lajos Cs. Szabó László azon irodalmi témájú, anekdotákkal és személyes jellegű történésekkel átitatott esszéit, portréit, kritikáit, glosszáit válogatta, amelyek az emigrációban kiadott Irodalmi Újságban jelentek meg 1957-től.
Kucsera Tamás Gergely, az MMA főtitkára kiemelte: az akadémia a Tág haza című kiadvánnyal a 15. konferenciakötetét adja ki. „Ezek az emlékülések dokumentált formában a közönség számára ugyanúgy elérhetők, mint újragondolt válogatásokkal a szerzői szövegek kiadása is” – fűzte hozzá. Mint mondta: „ezzel a kettősséggel úgy gondolom, egy teljes értékű munkát mutatunk fel”. Felidézte, hogy az író emlékét továbbá a Cs. Szabó László-díj is őrzi, amelyet az MMA Művészetelméleti Tagozata ad át minden évben. „Ha egy Cs. Szabó László-szöveget a kezünkbe veszünk, az mindig egységes és megbonthatatlan, a mai napig korszerű” – emelte ki a főtitkár. „Amilyen Cs. Szabó-kép elénk rajzolódik a műveit olvasva, vagy ha munkásságát elemző konferencia-előadásokba pillantunk bele, szétválaszthatatlan az az európai, magyar értelmiségi felelősségvállalás, amely ugyanúgy megjelenik a művész, az alkotó, mint a közéleti szerepet vállaló ember munkásságában” – húzta alá.
Falusi Márton költő úgy fogalmazott: Cs. Szabó László és kortársai, a Nyugat második nemzedéke akkor értek be az irodalomba, amikor felrobbantak a műfaji határok. A kötetnek több írása is megemlékezik arról, hogy ez milyen termékenyen hatott a Nyugat írói nemzedékére is. Kiemelte: Cs. Szabó az európai és a magyar irodalmat egy nagyon integráns egységként látta. Valódi utazóként meglátogatta azokat a helyeket, amelyek szellemiségét, atmoszféráját megidézte írásaiban, így „nem csupán egy könyvtárban olvasó, kutató tudósról van szó, akinek zseniális a stílusa, hanem valóban egy olyan világfiról (...), aki az egész életével példát mutatott ehhez az irodalomfogalomhoz”.
„Cs. Szabó László fantasztikus személyiség volt” – emelte ki Szakolczay Lajos irodalomtörténész, aki személyes emlékeivel idézte meg az esszéista alakját. „Egy igazi polihisztor, egy tanítva tanuló ember volt, aki folyton képezte magát” – fűzte hozzá.
Cs. Szabó László író, esszéíró, kritikus Budapesten született, Kolozsváron nőtt fel. Közgazdasági tanulmányokat végzett Budapesten, majd 1925-ben és 1926-ban a párizsi Sorbonne-on tanult, gazdaságtörténetből doktorált. 1935 és 1944 között a Magyar Rádió irodalmi osztályát, 1945-től a Képzőművészeti Főiskola művelődéstörténeti tanszékét vezette. 1948-ban emigrált, előbb Olaszországban, majd 1951-től Nagy-Britanniában élt, 1951 és 1972 között, valamint 1983-tól a BBC munkatársa volt. Fontos szerepet játszott a nyugati magyar irodalom összefogásában.
