Vajon mi az, ami elmúlik, és miként? Vagy minden jelenvaló egyszerre? A mai ember félelmes küzdelmet folytat az idővel. Már-már olyan gyorsan kell döntéseket meghoznunk, amire képtelen az emberi agy. De a gyorsaság mellett már-már azt is elhisszük, hogy az idő visszafordítható. A visszaszámlálást is bevezette a modern ember: 5, 4, 3, 2, 1, rajta. Mintha egy egyenesen eddig visszafelé haladtunk volna, de most már előreindulunk. Ez azonban bármikor megfordítható, mint a film. Csak játék az egész. Szeretünk is visszafelé utazni, keresni gyökereinket, őseinket, régi tájakon révedezni. Vajon mit kezdjünk ezzel a vágyunkkal?

Isten úgy alkotta meg ezt a világot, hogy az időnek kettős természete van. Egyfelől előrehaladó és meg nem fordítható, másfelől mindig ismétlődő, körkörösen visszatérő. Úgy éljük az életünket, hogy mind a kettő benne van. Csak az a kérdés, hogy hol keressük az idő egyik, illetve másik arcát. Itt csapódik be a mai ember. A filmen úgy tűnik, hogy az emberi élet is egészen esetleges, ott létezik időutazás, bármi megtörténhet. De az idő körkörös volta nem az életrajzunkban jelenik meg. Egy sokkal mélyebb tudás szintjén fontos az ismétlés. Az évszakok megtaníttatják velünk, hogy az élet bár előreszalad, mégsem a végtelenbe vagy a semmibe tart.

A körkörös mozgás mintha éppen megmagyarázná a hosszanti mozgást, és ez a kettős irány mintha egy keresztként feszülne ebben a világban. Hiszen haladunk előre is, nőnek az évgyűrűk, de egyre többet is látunk, egyre magasabb a fa. Ha úgy akar az ember növekedni, hogy közben a törzsének vastagsága a régi marad, ingatag és életképtelen lesz. Isten így adta, hogy megkettőzve, kétirányú módon fejlődjék az életünk.

Az örökifjú, bölcs ember képe délibáb. Az életrajzunkkal nem lehet játszani, hiszen mindig ugyanabba a pocsolyába lépnénk bele, akármi történjen is. De az lehetséges, hogy abban, amit mi kaptunk, fejlődjünk. Lehet, hogy lebontják azokat az épületeket, amelyeket mi felépítettünk. Lehet, hogy az elmúlás átkait mind-mind végig kell néznünk életünkben. De mindezekben elindulhatunk egy hosszirányú, egy vertikális utazásra Isten felé. Jézussal az ő földi életrajzában nem történhetett semmi, ami ne ilyen belső növekedés lett volna. Minket is hív erre a belső utazásra.

FEKETE ÁGNES