A természetvédelem mezsgyéjére kalandoztak a tárcavezetők, és egy huszárvágással megszüntették azt, amit hosszú évek alatt felépítettek civil szervezetek, önkormányzatok és egyetemek. Kivették ugyanis kezükből a természetvédelmi területek felügyeleti jogát, és azt egy olyan állami, központosított hatóságra bízták, amely eddig jóformán csak papíron létezett. A védett területek gondnokait mindenféle előzetes egyeztetés nélkül kipenderítették e folyamatból, s munkájukat a két éve meglapított Természetvédelmi Területek Országos Hatósága folytatja valamikor, ám előbb létre kell hozni a testület megyei kirendeltségeit, munkatársakat kell toborozni. Ez így átgondolatlannak és nevetségesnek tűnik, és semmi konkrét információ nincs a kialakítandó rendszerről, a természetvédelmi területek gondnokságát eddig vállalók a rendelet alkalmazási útmutatójára várnak.

Megtörténhet, még jócskán várhatnak, hiszen bevett szokás mifelénk, hogy határidőn belül nem születik meg e dokumentumocska, ám ennél aggasztóbb, hogy a kormány egy működő rendszert zúzott szét, mert némelyek akadályozták a beruházásokat, építkezéseket. A kabinet a fürdővízzel együtt kiloccsintotta a gyermeket is: ahelyett, hogy az egyedi esetekre próbáltak volna megoldást találni, felszámolták a természetvédelmi gondnokság intézményét. Valójában a civil szervezetek joggal ellenezték, hogy a védett területeken elvtársi nyaralókat létesítsenek, utakat építsenek, vagyis gazdasági és politikai elképzelésekkel fordultak szembe. A természetvédelmi területek gondnokságát felvállalók egy része elkötelezetten végezte munkáját, s amit eddig tettek, az állami hatóság bizonyosan nem fogja pótolni. Háromszéken elég a baróti Elveszett Világ egyesület nevét említeni, ha ők nem viselik gondját a Vargyas-szorosnak, vélhetően senki nem teszi helyettük, ami ott történt, jórészt nekik köszönhető, próbáltak rendet tartani, takarítottak, javítottak, ahogy tudtak és ahogy hagyták őket. És az országban még számosan teljesítettek hasonló módon, vigyázva ritka természeti értékekre.

És bár elhangzott derűlátó vélekedés is, hogy a kialakítandó rendszer jobb lesz, mint ami eddig volt, mert az állam közpénzeket fordíthat majd a védett területekre, egyelőre annyi bizonyos, hogy a természetvédelemben is beköszöntött a bizonytalanság, mintha nem lett volna elég a gazdasági, pénzügyi és politikai fronton állandósult kiszámíthatatlanság. Nem jó ez így, különösképpen, ha eddigi megvalósításként a romániai magashegyi patakok völgyében létrehozott otromba, visszafordíthatatlan környezeti rombolással járó törpe vízi erőművek példáját tekintjük. Az állam ugyanis mindeddig ezek megépítését, vagyis az érintetlen térségek rombolását támogatta ahelyett, hogy vigyázott volna az egyedi területekre.